Két évvel ezelőtti Steve Hardwick interjú a Magyar Nemzetben

Hunyor Erna

Ugyan már nyolc hónapja van brit tulajdonosa a Budapest Airport (BA) Zrt.-nek, kívülről semmit nem változott Ferihegy. A különféle prezentációkon ismertetett fejlesztésekből még semmi nem valósult meg. Bár kétségtelen, hogy a Ferihegyi repülőteret üzemeltető társaság menedzsmentje munkájához nyugalmat és csendet akar, e csendet időnként megtöri a szakszervezetek és az érdekképviseletek, valamint az ott dolgozók némelyikének – a BA Zrt. egy-egy intézkedését megkérdőjelező – hangja. Többen észrevételekkel fordultak szerkesztőségünkhöz, amelyekre Steve Hardwick, a BA Zrt. vállalati és közkapcsolati igazgatója válaszolt. Elmondta továbbá, hogy az év végére a felére csökkentik a társaság dolgozóinak létszámát, megszüntetik a Business Centert, eladják a földi kiszolgálási és a minibuszüzletágat, valamint a RÜK Kft.-t, illetve kiszervezik a parkolóüzemeltetést és a takarítást. A múlt héten pedig Budapesten járt Rafael del Pino, a Grupo Ferrovial elnöke, a BA Zrt.-t tulajdonló brit BAA új tulajdonosának első embere.

Egy szerkesztőségünkhöz érkezett észrevétel szerint nagyszabású fejlesztéseket jelentett be a BA Zrt. új menedzsmentje, ám az elmúlt nyolc hónap alatt még egyetlen kapavágás sem történt. Ezzel kapcsolatosan Steve Hardwick elmondta: eddig valóban nem költöttek pénzt a fejlesztésekre, aminek az az oka, hogy a legtöbb beruházás nem egyik napról a másikra történik, hiszen a repülőtér-korszerűsítés nagyon hosszadalmas folyamat. Először tervek kellenek, amelyeket hatóságilag engedélyeztetnek. Első lépésként a 2A és a 2B utasterminálból egy nagy terminál lesz, valamint a repülőtér Vecsés felőli területén kargóközpontot építenek. Mint mondta, a privatizációs szerződésben garanciát vállaltak arra, hogy 261 millió eurót (a forint– euró jelenlegi árfolyamán ez 70,5 milliárd forint) költenek fejlesztésekre az elkövetkezendő hat évben, s ezt be is fogják tartani. A nagy költekezésre és az első kapavágásra azonban csak 2007-ben kerül sor.

Arra az állításra, miszerint fejlesztésekre nem, ám 50 millió forintos luxusautókra, napi 50–70 ezer forintos étel-ital-, bébiszitterszámlákra, golfklubtagságira, valamint 30 darab hungaroringes VIP-belépőjegyre viszont igen, Steve Hardwick közölte: az összes brit menedzser, azaz a felső vezetők nem a Budapest Airport Zrt.-vel állnak jogviszonyban, hanem a BAA anyacéggel. Egyiküknek sem biztosítanak ingyenautót, hanem Angliából kapnak egy keretösszeget, amelyet szabadon használhatnak fel. A nagy értékű autókat megvásárolta a Budapest Airport, amelyeket lízingelnek a felső vezetők, plusz fizetik az üzemben tartás költségeit és az adót. A vállalati és közkapcsolati igazgató elismerte, hogy komoly catering (étel-ital) -számlákat fizetnek, de ez véleménye szerint természetes, hiszen nagyon sok sajtótájékoztatót tartottak, önkormányzati képviselővel találkoztak, lakossági fórumokat rendeztek, sőt valamennyi parlamenti képviselőt meghívták a brit nagykövetségre egy fogadásra, hogy az egyik legnagyobb magyar cég új tulajdonosaiként minél jobb együttműködést alakítsanak ki. S ennek vannak költségei. Az pedig nem igaz – mondta –, hogy a társaság pénzén golfklubtagságikat vagy VIP-jegyeket vásároltak volna. Az a dolgozói panasz pedig minden alapot nélkülöz, hogy a törvény által előírt forma- és munkaruhát nem biztosítják a munkavállalók számára – húzta alá.

Ki itt a zöldfülű?

Steve Hardwick leszögezte: minden, a munka törvénykönyvében és a kollektív szerződésben rögzített kötelezettséget teljesítenek. – Egyébként egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg – fogalmazott az igazgató –: azt, hogy a magyar szakszervezeti vezetők rendszeresen tesztelik, egyszersmind zöldfülűnek nézik a BA Zrt. brit vezetését. Azt hiszik, hogy mivel a vezetők angolok, ezért nem ismerik a magyar törvényeket, így könnyen „zavarba” lehet őket hozni. A szakszervezeti képviselők számtalanszor álltak már elő azzal – különféle jogszabályokra hivatkozva –, hogy ezt és ezt kérik, majd amikor kiderült, hogy a követelésnek nincs jogi alapja, akkor azt mondták: „oké, köszönjük szépen” – és jöttek a következő kérdéssel. A BA Zrt. személyzeti vezetője és ő maga is volt szakszervezeti vezető, úgyhogy jól ismerik ezeket a taktikákat – állította az igazgató. – Az pedig rendszeres vád ellenünk, hogy megsértjük a kollektív szerződésben foglaltakat – mondta Steve Hardwick, aki közölte: az egyik szakszervezet ezzel a panasszal fordult a nemzetközi szervezetükhöz, s ennek itt Magyarországon híre is ment. Azt viszont kevesen tudják, hogy a másik öt magyar szakszervezet levelet írt ugyanennek a nemzetközi érdekképviseletnek, hogy amit a másik szakszervezet mondott, az egyszerűen nem igaz, mert a BA Zrt. menedzsmentje nem sérti meg a kollektív szerződést. Erről ugye szinte senki nem tud?
Arra az állításra, hogy a Ferihegyi repülőteret üzemeltető társaság túlórára kötelezi a dolgozókat, holott már áprilisra elfogyott a munka törvénykönyvében maximalizált évi 300 óra túlóra, s ez a keret egyébként sem szolgálhat a létszámhiány enyhítésére, az igazgató azt válaszolta: ezt valóban meg kell oldaniuk, mégpedig nekik, és nem másnak. Nagyon szigorú 12 órás váltások vannak a társaságnál, ami egyáltalán nem rugalmas, és nem alkalmazkodik a valós munka, illetve a repülőtér forgalmának ritmusához. Ugyanis – fejtette ki Steve Hardwick – reggel és este van két óriási csúcs: nagy forgalommal, sok munkával, de napközben alábbhagy a roham. Azt szeretnék, hogy a műszakok a forgalmi igényeknek megfelelően működjenek, s ezt próbálják megértetni a szakszervezeti vezetőkkel is, akik ragaszkodnak a régi módszerhez, mivel a túlóra jobban fizet. A BA Zrt. vezetése soha nem presszionált egyetlen munkavállalót sem a túlórára, mert ezzel jogosan a bíróság elé lehetne vinni a társaságot – hangoztatta az igazgató.

Végkielégítés vagy jutalom

A dolgozók arról is beszámoltak lapunknak, hogy a BA Zrt. a csoportos létszámleépítés során kilépők papírjára nem azt írja, hogy végkielégítés, hanem azt, hogy jutalom. Steve Hardwick ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: eddig egy embert sem bocsátottak el a BA Zrt.-től. Akik eddig elhagyták a repülőteret, azok önként távoztak, kölcsönös megállapodással. S mivel nem elbocsátások történtek, hanem kölcsönös megállapodás alapján önként távoztak, nem végkielégítést, hanem jutalmat kaptak. Azok a dolgozók, akiket majd elbocsátanak, végkielégítést fognak kapni. Egyébként a BAA 2571 fővel vette át a Ferihegyi repülőteret üzemeltető társaságot, s most 225 fővel dolgozik kevesebb munkavállaló a cégnél. Ezeknek a túlnyomó része úgynevezett önkéntes távozási program keretében ment el a cégtől. A közelmúltban hatvan állást jelöltek ki, amelyet megszüntetnek, s ezek elsősorban az adminisztratív munkatársak és a menedzsment soraiból kerülnek ki.

A cégvezetésnek az a célja, hogy a lehető legkisebb legyen a kötelező érvényű elbocsátás mértéke, mert az egyik félnek sem jó. Ugyanakkor azért szükséges a BA Zrt. létszámának csökkentése, mert a cég versenyképességét muszáj fokozni. Tavaly nyolcmillió utast fogadott Ferihegy, éppen annyit, mint Glasgow, s Budapesten négyszer annyian dolgoznak, mint a skót reptéren. Kelet-Közép-Európában Ferihegy a legdrágább, ezért csökkenteni kell a szolgáltatások árait. Steve Hardwick elmondta: van egy mérőszám, ami a reptereket üzemeltető társaságok működésének hatékonyságát mutatja, eszerint Ferihegyen 3000 utas jut egy dolgozóra, a londoni Stansteden viszont húszezer. Ez azt jelenti, hogy jelenleg nagyon alacsony a BA Zrt. hatékonysága. Az igazgató emlékeztetett: a cég privatizálásának éppen ez volt az egyik oka. A BAA tisztában volt azzal a pályázati időszakban is, hogy milyen a Ferihegyi repülőteret üzemeltető társaság helyzete, de azzal is, hogy mi érhető el Budapesten, a BA Zrt.-nél. Ezért is vették meg a céget. Mint mondta, az előző vezetésnek nem voltak jó kapcsolatai a szakszervezetekkel, sztrájk sztrájkot követett. A brit menedzsment viszont sokkal őszintébben, nyíltabban kommunikál az érdekvédelmi szervezetekkel. Az angol anyacégnek volt egy üzleti terve a BA Zrt. jövőjéről. Ezt a tervet már februárban ismertették a szakszervezetekkel, amelyek – az igazgató közlése szerint – meglepődtek, mert előttük senki nem kommunikált ilyen mélységben a szakszervezetekkel. Nyíltan kérdezhettek a foglalkoztatási, átalakítási és fejlesztési tervekről is, amelyekre a vezetők részletes válaszokat adtak. Egyúttal világossá tette a menedzsment számukra, hogy szükségesek az átalakítások, amelyek fájdalommal járnak. Közölték, hogy számos üzletágat értékesítenek, kiszerveznek. A szakszervezetek ebben támogatásukról biztosították a menedzsmentet. Steve Hardwick szavai szerint a tulajdonosok megtehették volna azt is, hogy közlik: ennyi meg ennyi emberre nincs szükségük, viszontlátásra. Azonnali ha-tállyal kirúghattak volna nagyon sok embert. Ezzel szemben meghirdették az önkéntes távozási programot, amely az előzőnél sokkal humánusabb megoldás. Nagyvonalú és grandiózus lelépti csomagot kapott mindenki, aki ebben részt vett. A menedzsment olyan bónuszrendszert is kidolgozott, amellyel mindenki jól jár, ha sikeresen működik együtt a kiszervezési és átalakítási programban. Sok ember valóban elkerül a cégtől, de nem az utcára jut, hanem egy másik – immár új társasági formába szervezett – céghez. Ugyanott marad, azt csinálja, amihez ért, csak a munkáltató rovatba nem a BA Zrt., hanem egy másik szervezet neve lesz feltüntetve – fejtette ki az igazgató.

Egy másik információ arról szólt, hogy július 21-én a BA Zrt. menedzsmentje meghívta a szakszervezetek képviselőit egy egyeztetésre, amelyre a Légiközlekedési Dolgozók Független Szakszervezetének (LDFSZ) képviselőjét nem engedték be. Ezzel kapcsolatban Steve Hardwick elmondta: idén február 8-án a hétből öt szakszervezettel együttműködési megállapodást kötöttek. Ebben – egyebek mellett – meghatározták a menedzsment és a szakszervezetek közötti találkozások menetrendjét. Ennek egyik találkozójára került júliusban sor, ahová az LDFSZ-t nemhogy nem engedték be, de meg sem hívták. Mégpedig azért nem, mert az LDFSZ nem írta alá a február 8-i megállapodást. Az LDFSZ-szel április 18-án állapodott meg a BA Zrt. A július 21-i találkozót pedig a megállapodásban részt vevő felek számára hívták össze. Az igazgató hangsúlyozta: a BA Zrt. személyzeti vezetője mindennap találkozik a szakszervezetek képviselőivel, akikkel rengeteg időt töltött egyeztetéssel. Ám ez az időszak nagyon érzékeny, hiszen most jött el a pillanat, amikor szeptemberben a valós elbocsátásokra sor kerül. Ám valamennyi szakszervezettel egységes bérmegállapodást kötöttek, a kiszervezésekkel kapcsolatosan is egyezségre jutottak. Az igazgató leszögezte: szeptemberre el akarják adni a földi kiszolgálási és a minibuszüzletágat, s az év végéig értékesíteni akarják a repülőgépek üzemanyag-kiszolgálását végző RÜK Kft.-t is. Kiszervezik a takarítás és a parkolás üzemeltetési feladatait. Ezekkel az év végére a felére csökkentik a BA Zrt. létszámát, amit összesen 60 fő elbocsátásával oldanak meg, a többi munkavállalónak lesz munkája, csak más céghez kerül. Továbbá közölte: a ferihegyi terminálon található Business Centert – ismertebb nevén VIP-várót – megszüntetik, mivel nagyon kicsi volt az igény rá. Egy állami cégtől el lehet várni (az adóforintok ellenében), hogy fenntartson ilyen szolgáltatást, de a magántulajdonos a profitot nézi. Csökkentik az információs pultok számát is, mert a menedzsment véleménye szerint túl sok van belőlük. A távlati tervek között viszont szerepel egy hotel megépítése is, amelyben helyet kap majd konferencia- és businessközpont is. Az igazgató kifejtette: mivel Ferihegy 25 százalékkal drágább régiós versenytársainál, s a BAA felelősen gondolkodó, megbízhatóan működő társaság, így mindenképpen a profit optimalizálást kell szem előtt tartaniuk, a szükséges fejlesztések koordinálása mellett.

A BA Zrt.-nél működő szakszervezetek arról tájékoztatták lapunkat, hogy a cégen belül működő tájékoztatási rendszer (intra, e-mail) „to-all-users” jogosultságtól (ez az a lehetőség, hogy valamennyi dolgozónak egyszerre lehessen levelet írni, információkat küldeni) megfosztották. Steve Hardwick közölte: miután e belső e-mail rendszeren a dolgozók magánügyeiket próbálták megoldani (például lakást meg macskának gazdát kerestek), ezért ezt megszüntették. Tehát nem egyes szakszervezetektől vonták meg e jogot, hanem mindenkitől.

Üzletágakat akarnak eladni

Kérdésként fogalmazódott meg az érintettekben az is, hogy a brit tulajdonos hogyan akar üzletágakat eladni, amikor csak üzemeltetési jogot vett. A BAA-nak hetvenöt év után vissza kell adnia a társaságot a magyar államnak. De hogyan, ha közben darabokra szedi, és harmadik személynek eladja? – tették fel a kérdést. Az igazgató válaszában leszögezte: a BAA egyedül a földdel nem rendelkezhet, s 75 év múlva valamennyi épület visszaszáll az államra. Egyébként a BAA-nak minden joga megvan arra, hogy üzletágakat értékesítsen – mondta. Szerinte az a felelősségük, hogy a repülőteret úgy üzemeltessék, hogy ott legyen parkolási lehetőség, takarítás, repülőtéri kiszolgálás, de arra, hogy ezt saját maguk végezzék, semmi nem kötelezi őket.

Végezetül Steve Hardwick beszámolt arról, hogy a múlt hét szerdán a BA Zrt.-nél járt Rafael del Pino, aki annak a Ferrovialnak az elnöke, amely a közelmúltban felvásárolta a brit BAA anyacéget. Mint az igazgató elmondta, az elnök tájékozódni jött, a ferihegyi fejlesztési tervek iránt érdeklődött, majd közölte: az új, spanyol tulajdonosok hagyják, hogy továbbra is a BAA üzemeltesse a reptereit. Azonban néhány spanyol felső vezetőt delegált a Ferrovial a BAA igazgatótanácsába, egy spanyol vezetőt pedig a BAA felső vezetésébe. S azt leszámítva, hogy Mike Clasper, a BAA korábbi vezérigazgatója lemondott erről a posztjáról, más változtatás nem történt. Miután Chris Woodruff, a BA Zrt. volt vezérigazgatója Ausztráliába megy, helyére az igazgatóságba Steve Hardwick került. Úgy vélte: elképzelhető, hogy a spanyol tulajdonosok bizonyos hangsúlyokat máshol képzelnek el az egész BAA-ban, ugyanakkor nagy változásra a budapesti cég életében nem számít, mert a spanyolok is tudják, hogy a magyar állammal megkötött privatizációs szerződésben foglaltakat teljesíteni kell, ami megszabja a cég mozgásterét.

Forrás: Magyar Nemzet