Az 1970-es évek végén merült fel az igény egy széles törzsű, de a gazdaságos üzemeltethetőség miatt csak két hajtóművel felszerelt típus kifejlesztésére, mely betölti a méretbeli űrt a kisebb B737-es és a hatalmas B747-es között.

A gép több utas elszállítására képes, mint a keskeny törzsű B757, ugyanakkor olcsóbb, mint a kétfolyosós B777, tehát minden szempontból kitöltötte a gyár termékválasztékában lévő rést. Ebben az időszakban már tudtak olyan hajtóműveket gyártani, melyek elegendő teljesítményt adtak le, és kellően biztonságosak is voltak ahhoz, hogy csupán kettő darab beépítésével is képesek legyenek a viszonylag nagy sárkányszerkezet levegőbe emelésére és az interkontinentális járatokhoz szükséges hatótávolság elérésére. Természetesen a két hajtóműves gépek óceánok feletti repüléséhez – ahol nincsenek a közelben kitérő repülőterek – speciális engedélyre van szükség.

767-400ER a gyártósoron

A prototípus 1981. szeptember 26-án végezte el első repülését, ezt követően a különböző légitársaságokkal történő egyeztetések után az 1980-as évek elején került piacra a B767-es típuscsalád, mely napjainkra már négy fő altípusból áll. A legkisebb 767-200 és a 767-200ER, a közepes 767-300 és a 767-300ER, valamint a legnagyobb 767-400ER mellett egy teherszállító változat is kialakításra került a 767-300ER törzsének felhasználásával. Azóta további, specializált feladatkörű típusváltozatok is születtek, a Japán Önvédelmi Légierő igényei alapján kialakított E-767 AWACS légtérellenőrző, korai előre jelző repülő harcálláspont, illetve a KC-767 szállító és légi utántöltő repülőgép. A típuscsalád népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy napjainkig összesen 950 darab repülőgépre érkezett megrendelés a különböző légitársaságoktól és légierőktől.

Felépítés, technikai jellemzők, típusváltozatok

A sárkányszerkezet hagyományos elrendezésű, alsó szárnyas, két hajtóműves konstrukció. A meghajtást a megrendelő döntésének megfelelően vagy a General Electric, vagy a Pratt and Whitney cég erőforrásai biztosítják. A törzs hosszúsága az egyes alváltozatoknál eltérő, ennek függvényében 181 és 245 között változik a szállítható utasok létszáma.

A szárny fesztávolsága a kisebb változatoknál 47,6 méter, a hosszabb törzsűeknél 51,9 méter. A pilótafülkében korszerű számítógépes rendszerek, nagyméretű színes kijelzők és nagy pontosságú navigációs berendezések segítik a személyzet munkáját. Az utastérben egy fedélzeti szórakoztató rendszer segít elviselni a hosszú, nemritkán több mint tízórás utazást.

A rendszer a tízcsatornás zeneszolgáltatás mellett a turistaosztályokon kivetítőn, a business osztályon pedig az ülésekbe épített LCD-monitorokon biztosítja a fedélzeti videoprogram és filmek megtekintését.

A kétfolyosós elrendezésű törzs szélessége 472,44 cm, a különböző igényeknek megfelelően berendezhető 2+3+2, 2+2+2 és 2+4+2 széksorokkal is.

Ez utóbbi verziónál azonban már meglehetősen kényelmetlenül helyezkedhetnek csak el az utasok, így a menetrend szerinti interkontinentális járatokon ezt nem szívesen alkalmazzák. A maximális hatótávolság 9400 és 12 200 km között változik a típus és a terheltség függvényében.

A típuscsalád legkisebb tagjainak, a B767-200-nak és a 200ER-nek a törzshosszúsága 48,5 méter, a szállítható utasok száma a székezéstől függően 181-től 224-ig terjedhet. A 767-200 változat volt az első, piacra dobott 767-es, mely elsőként a United Airlines flottájában állt szolgálatba 1982-ben. A megnövelt hatótávolságú 767-200ER verzió 1984-re készült el, az első megrendelő az izraeli El Al volt. 2006 decemberéig az ezekre a változatokra leadott összes megrendelés 249 darab volt, ebből a sima 200-asokra 128, míg a 200ER-re 121.

A megnövelt törzshosszúságú (54,9 méter) 767-300 változatot a Japan Airlines rendelte meg 1983-ban, a típus az első repülését 1986-ban végezte el. Ennek a típusnak is készült egy nagyobb hatótávolságú verziója is, ez lett a 300ER, melynek első példányát az American Airlines 1988-ban vette át.

A B767-300ER törzsének felhasználásával fejlesztették ki a teherszállító változatú 300F-et.

A típusból először a United Parcel Service légifuvarozó cég rendelt. A törzsön nagyméretű nyitható felületeket alakítottak ki a könnyebb rakodás érdekében. A megrendelések alapján a közepes törzshosszúságú 300-as típuscsalád tekinthető a legsikeresebbnek, eddig ugyanis összesen 688 darab ilyen gép talált gazdára.

A leghosszabb törzsű 767-es a 400ER jelölést kapta. A régi Lockheed L-1011 Tristarok és a McDonnell Douglas DC-10-esek leváltására 1995-ben rendelte meg a Delta Air Lines és a Continental Airlines. A törzs hosszát 61,4 méterre növelték, a szintén meghosszabbított szárnyakat pedig felfelé hajló végekkel látták el. Az első felszállás 2000-ben volt, azóta ebből a változatból azonban mindössze 38 darabot adtak el.
Az eredetileg polgári célokra épült típust később katonai célokra is átalakították. Napjainkig két fő változat készült el, az egyik a légi utántöltő KC-767-es, mely pályázott az Amerikai Légierő régi KC-135E tankereinek felváltására is, a másik pedig a japán igények alapján kialakított E-767 AWACS.

jetfly.hu