Hosszan kígyózó sorok, repülőjegyükkel tanácstalanul ide-oda siető utasok, bőröndjeiken kétségbeesett tekintettel ülő emberek, fel-alá járőröző rendőrök, a várakozók tekintetét kínosan kerülő reptéri alkalmazottak, olykor-olykor indulatos párbeszédek – ez jellemezte a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kettes termináljának indulási oldalát péntek reggel, miután a Malév törölte összes járatát, és utasok ezrei rekedtek Budapesten.

     Andrási Zoltán és felesége kora reggel indult volna Zürichbe a Malév egyik járatával. Nem sokkal öt óta körül értek ki a reptérre, ám hamar szembesülniük kellett azzal, hogy a hazai légitársaság járatával aligha szállhatnak fel.

     – Először azt mondták be, hogy hatig szünetel az utasok beszállítása. Aztán bejelentették, hétig tart a szünet. Csak ezután mondták be, hogy egyáltalán nem indulnak járatok – mondja az informatikus Andrási Zoltán, aki egy konferenciára indult volna Züriche.

     Kollégája, Varga Tamás mindezt azzal egészíti ki: – Nem volt tisztességes, hogy órákon át hitegettek bennünket. Szerintem már az éjjel pontosan tudták, hogy nem indul egyetlen gépük sem, mégis hagyták bizakodni az embereket, ahelyett, hogy azonnal nekiláttak volna megoldani a gondokat.

     A két fiatalember végül azt a tájékoztatást kapta, hogy a Malév jegyirodájába kell menni, ahol visszakapják a pénzüket. Pénzt nem kaptak, csak egy angol nyelvű igazolást arról, hogy majd valamikor visszajár a jegyük ára. A papírdarab mellé kaptak még egy jó tanácsot: próbáljanak jegyet venni a Swiss pénteki járatainak egyikére. Azzal viszont már nem törődtek az irodában, hogy a Malév-jegy nem egészen 40 ezer forintba került elővételben, a Swissnél viszont a reptéren 120 ezer volt a legolcsóbb.

     Sok más utas is háborgott azon, hogy a Malév az utolsó pillanatban tájékoztatott csak a járattörlésekről.

     – A nagymamám utazott volna Münchenen keresztül Torontóba. Csütörtök délután még megkérdeztem telefonon, hogy indul-e a gép, ott lesz-e beteg nagymamámnak a kért kerekesszék a reptéren, és ülhet-e majd ablak mellé. Készségesek voltak, megnyugtattak, hogy minden rendben lesz – meséli Baranyai Gábor, majd azzal folytatja kálváriájukat: – A jegyet átírták egy Lufthansa-járatra. Csakhogy a Lufthansánál kora reggel még azt közölték, hogy semmiféle Malév-igazolást nem fogadnak el. Később azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kilenc után döntenek arról, érvényes-e a jegy a Lufthansa-gépre. Csakhogy addigra már elment az a járat, amire átírták az eredeti jegyet.

      A pórul járt utasok között voltak olyanok is, akik annak ellenére a reptéren ragadtak, hogy nem is a Malévnál vették a jegyet. Egy fiatal házaspár New Yorkba utazott volna Zürichen át, s a jegyeket az American Airlinesnél vették. A zürichi járatot azonban – mint mesélik – ez a légitársaság közösen üzemelteti a Malévval.

     Azt mondják: ígéretet kaptak az American Airlinestól, hogy még pénteken elindulhatnak, de csak egy nappal később érnek el New Yorkba. Ennek örülnek, annak viszont nem: kétlik, hogy kártérítést kapnának azért, mert a Malév miatt rövidebb lesz egy nappal a vakációjuk, és az amerikai szállodában olyan éjszakáért is fizethetnek, amit nem is ott töltenek.

     A házaspár beszámolóját a hangosbemondó szakítja félbe: olaszul tájékoztatják az utasokat.

     – Magyarul beszélj, te szerencsétlen! – emeli fel erre a hangját egy középkorú férfi, jelezve, a látszólagos nyugalom ellenére óráról órára feszültebbek az információra, repülőjegyre váró utasok. Néhány perccel később azért némi elismeréssel konstatálják a várakozók azt, hogy a reptéri dolgozók ásványvizet kezdenek osztani.

     A megkérdezett várakozók többsége kivétel nélkül megjegyzi: a reptéren dolgozó Malév-alkalmazottak kedvesek, türelmesek, viszont nyilvánvalóan őket is derült égből villámcsapásként érte a hajnali bejelentés, s feletteseiktől sokáig nem kaptak megfelelő tájékoztatást.

     – Teljes káosz volt, senki nem tudott semmit, összevissza irányították az embereket – mondja egy középkorú asszony, aki Madridba indult volna. – Elküldtek az egyik sorba, de mire eljutottunk a pultig, kiderült, hogy máshol kellett volna várnunk. Kezdhettük elölről a sorállást. Öt óra óta lényegében semmi más nem csinálok, mint sorban állok, miközben ugyanúgy nem tudok semmit, mint négy órával ezelőtt. Ezek még becsődölni sem tudnak tisztességesen!

     Azok az utasok sem örülhetnek felhőtlenül, akik a szerencsésebbek közé tartoznak, s már tudják: lesz mivel elhagyniuk Budapestet. A német Luis Heitsch Hamburgba repült volna átszállással, de már elindulni sem tudott.

     Hallottam már híreket arról, hogy bajban van a Malév, ezért csütörtök délután ötkor telefonáltam, minden rendben van-e a járatommal. Azt mondták, nem kell aggódnom – mondja a férfi. – Ehhez képest reggel már arra értem ki a reptérre, hogy egy járat sem indul. Végül átírták a jegyemet, így el tudok még ma menni, igaz, négy óra helyett tizenöt órán át utazhatok.

     Indeközben percről percre hosszabb sor kígyózik a reptéri Malév-iroda előtt, ahol sorszámot osztanak minden újonnan érkezőnek. Egy ott posztoló rendőrnő – nem sokkal kilenc óra előtt – rádión ad helyzetjelentést felettesének:

     - Már az ötszázadik sorszámnál tartunk, de csak hatvan ember jutott be eddig.

hirek.msn.mainap.hu