A Repülni jó nevű portál igen érdekes és részletekbe menően boncolgatja a földi pilótával irányítható utasszállítók repülésének kérdését, körbejárva azt, hogy mért is merült ez fel és hol tart ma ennek megvalósíthatósága.

Napjainkban a világ hadseregeiben számos pilóta nélküli gép repül. Hogyan lehetne felhasználni ezeket a technológiákat az utasszállításban? Van-e realitása egy pilóta nélküli utasszállítógépnek?

Az utasszállítógépek irányításához szükséges személyzet az elmúlt ötven évben a négy – öt főről fogyott le átlagban kettő pilótára. Vajon az első lépésben lehet-e tovább csökkenteni a személyzetet egy pilótára?

Nemrég jelent meg a sajtóban a hír, hogy Michael O’Leary, a fapados Ryanair vezérigazgatója kérte a légügyi hatóságokat, hogy a rövid távú járatokon hadd repüljenek egy pilótával.

Indoklása szerint a nagyfokú automatizálás miatt nincs szükség két pilótára, a másodpilóta szerepét vészhelyzetben, ha a pilótával történik valami, egy különlegesen képzett légi utaskísérő venné át, aki legközelebbi biztonságos repülőtéren le tudná tenni a gépet.

Egy másik megoldás földi másodpilóta alkalmazása lenne. A másodpilóta egy földi irányító központból követné a repülést (akár egy szimulátorból, ami a géptől kapja a repülési adatokat, és a gépnek továbbítja a kormányparancsokat), és amikor a gépen ülő pilótának szüksége van rá, a feladatok egy részét át tudná venni.

Így akár egy másodpilótához több gép is tartozhatna, hiszen csak akkor kéne segítenie, mikor a pilótán nagy a munkaterhelés (mint a fel- és leszállás, esetleges vészhelyzetek), a fennmaradó időben a földi pilóta foglalkozhat más gépekkel.

Olyan vélemények is vannak, miszerint másodpilótára egyáltalán nincs is szükség.

A brazil Embraer volt az első gyártó a közelmúltban, aki bejelentette, hogy egy másodpilóta nélküli regionális utasszállítógép megépítésének lehetőségét vizsgálják.

Véleményük szerint erre 2020-25 körül lesz lehetőség, mikor az új légi irányítási rendszerek (NextGen az USA-ban és a SESAR az EU-ban) annyira csökkentik majd a pilóták munkaterhelését, hogy elég lesz egy pilóta is a fedélzetre.

A francia Thales más irányból próbálja megközelíteni a kérdést. A Cockpit 3.0 programjuk keretein belül 2030-ig egy “felhasználóbarátabb” pilótafülkét szeretnének létrehozni, ami egyszerűbb kezelésével, 3D képernyőivel, csökkentené a munkaterhelést olyannyira, hogy egy pilóta is elég legyen a gép navigálásához, vezetéséhez.

Ez után már csak egy lépés választ el a kérdéstől: miért is kell a pilótáknak a gépben ülniük?

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások hatásaként mind a Boeing, mind az Airbus elkezdett egy olyan rendszeren dolgozni, ami a gépeltérítéseket próbálná megakadályozni.

Lenne egy “pánikgomb” a pilótafülkében, melyet megnyomva aktiválódna a robotpilóta, a pilótafülke ezután teljesen használhatatlanná válna, és a gép irányítását átvenné egy földi központ, ahonnan biztonságosan tudnák irányítani a gépet, és leszállni vele egy közeli reptérre.

Egy ilyen rendszer akár a Krétáról Athénba tartó Helios 552-es járatának lezuhanását is megelőzhette volna. Ennél a balesetnél mindkét pilóta eszméletét vesztette a kabin rossz nyomásbeállítása miatt. Tehát pár éven belül valószínűleg megoldott lehet (igaz, csak vészhelyzetben) a gépek földről való irányítása.

Számos előnnyel rendelkezne, ha a pilóták a földről vezethetnék az utasszállítókat. Könnyen tudnák váltani egymást a személyzetek egy hosszabb repülés során, ezzel megakadályozva a személyzetek túlzott kifáradását (ami a balesetek nagy részében közrejátszik).

A személyzetek specializációjára is lenne lehetőség. Lehetnének specialista földi pilóták például a különböző vészhelyzetekre, vagy a nehezebb megközelítésekre, stb.

Az automatizáció előrehaladtával, vagy az aktuális időjárási körülményekhez igazodva pedig egy személyzetre több gép irányítását is rá lehetne bízni.

Technikai előnyökkel is járna ez a megoldás. A pilótafülke hiánya jelentős tömeg- és helymegtakarítást eredményezne, továbbá aerodinamikailag is optimálisabbra lehetne kialakítani a géptörzset, így ezek a gépek gazdaságosabbak lehetnének.

Persze a pilóták hiánya jó pár problémát is felvet. A pilóták egyáltalán nem hagyatkozhatnának az érzékeikre, csak a műszerek által mutatott értékekre, ami egy esetleges vészhelyzet kezelését, vagy egy sérült géppel való leszállást nagyban megnehezíthetné.

A másik nagy probléma az utazóközönség reagálása lenne egy ilyen gépre. Valószínűleg az emberek nagy része inkább egy olyan gépre ülne fel, amin ott van a pilóta is. Mindazonáltal az ilyen járatokon jóval olcsóbb jegyárakat tudnának biztosítani, ami bizonyára sok utast elgondolkodtatna, hogy megéri-e nekik a plusz kiadást, hogy pilótával repüljenek.

Nem valószínű, hogy pilótafülke nélküli gépek a polgári nagygépes repülésen belül először az utasszállításban jelennének meg. Sokkal valószínűbb egy ilyen teherszállító gép, ahol nem kell számolni az utasok reagálásával.