Vajon hány kilométert utazik bőröndünk különféle futószalagokon, amíg mi a terminálban ülve várjuk gépünk indulását? Egyáltalán milyen bőröndöt válasszunk magunknak, és hogyan csomagoljuk bele, ha hosszú útra indulunk? Ízlések és pofonok. Pontos recept ugyan nincsen, de mi azért igyekszünk elkalauzolni az utazót a poggyászok világában.

Milyen legyen a bőrönd?

A piacon végtelen kínálat van a bőröndökből, ízlés és pénztárca kérdése hogy ki milyet választ, de van azért néhány dolog, amire érdemes odafigyelni. Nagyobb méretű poggyászból válasszunk olyat, amit húzni is lehet, hogy ne kelljen magunkat a nehéz csomagokkal végigvonszolnunk a terminálok hosszú csarnokain. Kapható olyan bőrönd is, aminek nem kettő, hanem négy kereke van, ez minden irányba forog és igazán praktikus. Egyetlen problémája az, hogy a négy kerék kiáll a bőröndből és félő, hogy ha rádobnak egy nagyobb súlyú poggyászt, akkor letörik a kerék. A kézipoggyászból viszont mindenképp érdemes a négykerekű verziót választani, mert nagyon praktikus tud lenni főleg az ellenőrző kapuknál, a gép folyosóján vagy akár a reptéri boltban is, hogy magunk mellett húzzuk a kis csomagunkat, ami hosszában keskenyebb, ezért mindenhol elfér.

A keményfedeles bőröndökre is sokan esküsznek, mert ezek nagyon ellenállóak. Egy-egy ilyen darab akár évtizedekig is elkísérhet bennünket, persze olyat is láttunk már, hogy a második használatnál behorpadt vagy eltörött. Aki sporttáskát választ figyeljen arra, hogy vastag, lehetőleg vízálló, ellenálló anyagból készüljön a táska. Színben, formában és anyagban végtelen a kínálat. Aki sokat van úton, annak érdemes egyszer beruházni egy költségesebb bőröndbe, amivel ha a fél világot körbejárja, akkor sem lesz semmi baja. Bőrönd vásárlásakor érdemesebb a praktikumra koncentrálni, persze ma már olyan csoda darabokat gyártanak - amikkel főként a nőket célozzák meg a gyártók - amelyeknek igazán nehéz ellenállni.

Kicsi és nagy, mit érdemes benne vinni?

A legtöbb légitársaságnál a hosszú távú járatokon két csomagot díjmentesen feladhatunk, egy kézipoggyászt pedig felvihetünk magunkkal a gépre. A szabályok kis mértékben eltérhetnek egymástól a különböző társaságoknál. Lássuk először azokat a poggyászokat, amiket feladunk.

Mindig figyeljünk arra, hogy a nevünk és az adataink (cím, telefonszám, úti cél stb.) valamilyen formában rá legyenek írva csomagjainkra kívül és lehetőleg belül is. Fontos, hogy ha korábban ugyanezzel a táskával utaztunk, távolítsuk el róla a más úti céllal ellátott címkéket. Ne lógjon le semmi a bőröndről, a levehető pántokat, fogantyúkat csatoljuk le és tegyük el külön, mert ezek könnyen beleakadhatnak valamibe, és kárt okozhatnak a csomagban. Ha attól tartunk, hogy nem ismerjük fel saját bőröndünket, jelöljük meg valamivel, amiről biztosan tudni fogjuk, hogy az a mienk.

Semmiképp ne csomagoljuk értéket, pénzt, ékszert vagy nélkülözhetetlen dolgokat abba a poggyászba, amit feladunk. Minden olyan folyadékot, ami 100 ml-nél nagyobb, csomagoljuk el biztonságosan a feladandó poggyászba. Folyadéknak számítanak a gélek, krémek dezodorok, borotvahab és különféle kozmetikumok is. Nem ajánlatos már kinyitott tusfürdőt, testápolót vagy akár fogkrémet elcsomagolni, mert könnyen kifolyhat és akkor az egész táskánk tartalmát összeragacsozza. Ha mindenképp vinni szeretnénk ilyesmit, akkor tekerjük több réteg nejlonba. Ne csomagoljuk be törékeny tárgyakat és romlandó élelmiszert sem.

Minden fontos írat, bankkártya, készpénz kerüljön a kézipoggyászunkba. A hosszú távú repülőutakon általában egy kézipoggyászon kívül felvihetünk magunkkal még egy személyes csomagot is. Ez lehet laptop táska, retikül, aktatáska, esernyő, kabát, kalap, egy kisebb zacskóban újság vagy némi élelmiszer (ezt persze ellenőrzik a belépéskor), kisgyerekeseknek gyermekülés, pelenkatáska stb. A jegykezeléskor minden légitársaság tájékoztat arról, hogy mi az, amit tilos a fedélzetre vinni. Ne csomagoljunk el szúrós eszközöket (kés, bicska, manikűrkészlet, reszelő), fegyvert, gyúlékony anyagot (az amerikai légitársaságoknál szigorúan ellenőrzik, hogy gyufa és öngyújtó se legyen a kézitáskában) és mérgező anyagot sem.

A kézipoggyászunkba érdemes pakolni kis kiszerelésű kozmetikumokat a hosszú utakra. A 100 ml-es vagy annál kisebb mennyiségű folyadékokat felvihetjük a gépre egy 20x20 centiméteres lezárható műanyag tasakban. A legtöbb repülőtéren ingyen rendelkezésre állnak ezek a műanyag zacskók, van, ahol fizetni kell érte, de ez elég ritka. Ebbe a tasakba csomagolhatunk arckrémet, kézkrémet, szemcseppet, frissítő kendőt, ajakbalzsamot, fogkrémet, fogkefét, esetleg szájvizet. A 8-10 órás úton ezek mind nagyon jó szolgálatot tesznek. A gépen nagyon száraz a levegő ezért ezek kellékek "életmentők" lehetnek.

Az Egyesült Államokban nagyon szigorúan ellenőriznek minden egyes poggyászt. A TSA (Transportation Security Administration - az ellenőrző szervezet) azt javasolja, hogy senki ne zárja be bőröndjét, azért hogy szakembereik - természetesen saját biztonságunk érdekében - bármikor belenyúlhassanak azokba ellenőrzés céljából. Ha mindenáron be akarjuk zárni a csomagot, akkor olyan lakatot szerezzünk be, ami megfelel a TSA előírásainak és egy speciális kulccsal nyitható (honlapjukon megtalálható a TSA lakatok listája). A kézipoggyászunkat igyekezzünk áttekinthetően bepakolni, ne ömlesszük egymásra a dolgainkat, mert így sokkal tovább tart az ellenőrzés.

Hogyan utaznak bőröndjeink?

A check-in pultnál adjuk fel csomagunkat egészen a célállomásig, ha át kell szállnunk, érdeklődjük meg, hogy a transzfer reptéren saját magunknak kell-e kivenni a csomagokat vagy átszállítják közvetlenül a másik gépre. Csomagunkra rákerül egy matrica, amin rajta van a transzfer reptér (ha van) és a célállomás repterének három betűs kódja és egy vonalkód is. A bőröndök felkerülnek egy futószalagra, ami elviszi őket egy elosztó központba.

Hogy milyen hosszú utat tesz meg a csomagunk mire a gép gyomrába kerül, az az adott repülőtér nagyságától függ. Egy nagyobb repülőtéren poggyászunk akár kilométereket is megtehet különféle futószalagokon, mire átkerül arra az autóra, ami a repülőgéphez szállítja majd. Ott aztán felkerül egy újabb futószalagra, ami beviszi a gép rakterébe. Ahol nem elég fejlett a technika, ott emberi erőforrásra is szükség van a csomagok pakolásához.

Az utasok sosem tudják pontosan, hogy az a gép, amivel éppen utaznak, mi mindent szállít. Előfordulhat, hogy annyira tele van a csomagtér hogy a bőröndök egymás hegyén-hátán összenyomódva sínylődnek, de az is megeshet, hogy kevesebb a poggyász, és ha szelősebben pakolnak, akkor akár csúszkálhatnak is a csomagok a raktérben. Mindezeket figyelembe véve tehát nagyon fontos, hogy bőröndünk rendesen be legyen csukva, töltsük annyira tele, hogy ne legyen levegős, ne nyomódjon be, ha rápakolnak. Ha egyszer feladtuk csomagunkat, fel kell készülnünk arra, hogy gyakorlatilag bármi történet vele, bepiszkolódik, leöntik, megrongálódhat, rosszabb esetben elveszhet. A légitársaságok többnyire igyekszenek garanciát vállalni az efféle esetekre. Készüljünk fel arra az esetre is, hogy elvész a csomagunk. Ha az odautazáskor történne meg velünk az eset, legyünk elővigyázatosak és pakoljunk be kézitáskánkba egy tiszta fehérneműt, zoknit és trikót. A csomagunk előbb-utóbb megérkezik majd, mi pedig inkább élvezzük a vakációt.

Néhány légitársaság poggyászokra vonatkozó előírása:

(A táblázat a tengeren túli járatokra, turista osztályon utazókra vonatkozik. Ha táblázatban szereplő súlynál nehezebb a csomagunk, akkor felárat kell fizetnünk a túlsúlyért. Az összeg légitársaságonként eltér).

Szauer Judit origo.hu