Magyarországon a működőképes jelzőrendszert - mely képes megfelelő információkkal ellátni a légierőt és a légvédelmi tüzérséget, valamint riasztani a polgári lakosságot a harmincas évek végére alakították ki.

1929-ben a légvédelmi eszközök feladata és alkalmazása meghatározásánál, a légierő és a földi légvédelem területei mellett harmadikként megjelent a "légi figyelő és jelentő szolgálat".

 

 

A Honvédelmi Miniszter 1933. július 28-án elhatározta, hogy augusztus 1-jei hatállyal felállítja az Országos Légvédelmi Parancsnokság törzsét. Ez valamivel később meg is történt. A légi figyelő- és jelentőszolgálat fejlődésének valóban nagy lökést adott az, hogy 1933 novemberében megalakították az Országos Légvédelmi Parancsnokságot (OLP), melynek feladata a vezetési és fejlesztési kérdések megoldása, valamint a honi légvédelem megszervezése és kiépítése volt. Így ettől kezdve az ő felelőssége volt egy, az egész országra kiterjedő felderítő, jelentő rendszer működtetése.

A honi feladatokat ellátó légvédelmi figyelő- és jelentőszolgálat két fő részből állt. A katonai szervezetű országos légvédelmi figyelőszervezetből és az ezt kiegészítő helyi, polgári és katonai légvédelmi figyelőszervezetből.

 

A magyar légi figyelő- és jelzőrendszer megteremtése 1948. október 1-jével, az Országos Légvédelmi Központ (ORLÉKÖZ) hadrendbe állításával megkezdődött. Helyileg a "Sziklaközpont"-ban, a Kis Gellérthegy alatt helyezték el, s műszaki munkálatai 1949 szeptemberében befejeződtek.

 

1948. november 15-én felállították a repülést figyelő szolgálatot, melynek vezető szerve az ORLÉKÖZ volt, végrehajtói pedig a honvédség, rendőrség szervezetei.

1949. június 15-én megalakult az Országos Légvédelmi Parancsnokság Budapesten. A vezető szervezetében volt a Légvédelmi Jelző és Rádióbemérő Osztály, más néven az OLP 3. osztály). Alárendeltségébe tartoztak a figyelő- és jelzőszolgálat alegységei és szervezetei is. Októberben megalakult a 2. Honvéd Légvédelmi Központ Zalaegerszegen (alárendeltségében 33 figyelő- és jelzőőrssel) és az 5. Honvéd Légvédelmi Központ Kiskunfélegyházán (alárendeltségében 32 figyelő- és jelzőőrssel), s megkezdték a szolgálat ellátását. Megtörtént a Légvédelmi Jelző Iskola (Légó Iskola) felállítása is.

 

1950-ben a Légi figyelő- és jelzőrendszer alárendeltjeiből megalakították a Légi Figyelő és Jelző Ezredet. Ennek parancsnoksága átvette az ORLÉKÖZ-től a parancsnoki vezetéssel kapcsolatos feladatokat

 

1951-ben kialakult a hagyományos figyelés és jelzés teljes szervezete, az 1. Honvéd Légvédelmi Központ (Budapest) és alárendeltjeinek hadrendbe állításával. Az 1. LÉKÖZ 1951. január 6-án kezdte meg a harci munkáját, a felderítési adatokat az ORLÉKÖZ-höz továbbította.

Az év jelentős elnevezésbeli változásokat hozott. A Légi Figyelő és Jelző Ezred harcálláspontját Főőrsre, a Légvédelmi Központokat Légi Figyelő és Jelző Századra keresztelték át. A kialakul figyelő- és jelzőrendszer elsősorban Budapestre, és természetesen az országhatárokra lett súlyozva.

 

A magyar figyelő- és jelzőszolgálat tehát 1951 végére kiépült ugyan, de hatékonysága vitatható - elsősorban a technikai eszközei miatt - és a keleti országrész lefedettsége igen gyenge volt. Ennek kiküszöbölésére 1952. január 25-én Lillafüreden megalakították a 99. Légi Figyelő és Jelző Zászlóaljat, melynek alárendeltségébe tartoztak a 6. és a 7. századok, Debrecen illetve Lillafüred helyőrségekben. Mindkét légi figyelő- és jelzőszázad alárendeltségébe 17-17 légi figyelő- és jelzőőrs tartozott, amelyek alapvetően az északi és keleti országhatár mentén települtek.

 

A vizuális figyelést sürgősen rádiólokátorokkal kellett felváltani. Megkezdődött az a dinamikus folyamat, mely alapjaiban változtatta meg a figyelő- és jelzőszervezetek munkavégzését, s amelynek során hazánkban is kialakultak a Rádiótechnikai Csapatok.

A légi figyelő- és jelzőrendszerben tehát 1952. január 1-jével megkezdődött az a szervezeti átrendeződés, amit végül is a repülőeszközök fejlődése megkövetelt és kiindulópontját képezte a rádiótechnikai csapatok kialakulásának, legalábbis a technikai eszközrendszer harci alkalmazása tekintetében.

A rádiólokátor technika rendszerbe állítása a maga idejében is igen szigorúnak minősíthető titoktartási kötelezettség közepette történt.

 

1952 első felében három rádiótechnikai század és három rádiótechnikai szakasz alakult meg, melyek a Légi Figyelő és Jelző Ezred alárendeltségébe kerültek.

Aktivizálásukra 1952. április 15-én került sor. A telepített eszközök képesek voltak 200 kilométeres ferdetávolságban és 11 kilométeres magasságban a légi célok felderítésére. Ez az eddigiekhez képest minőségi javulást jelentett, s kis híján elérte az 1944-es képességeket. Az év második felében "M" feladatokkal megalakult további két Légi Figyelő és Jelző Század kerete, a 8. Kaposvárott, a 9. Kiskunfélegyházán. Alapvető feladatukként a szárazföldi erők vizuális felderítési adatokkal való ellátását jelölték meg. A Honvédelmi Miniszter által jóváhagyott állománytábla november 1-jétől a Légi Figyelő és Jelző Ezredet 1. Honi Légi Figyelő és Jelző Ezrednek, a 99. Légi Figyelő és Jelző Zászlóaljat 99. Önálló Honi Légi Figyelő és Jelző Zászlóaljnak nevezi. Együttesen a vizuális és a rádiótechnikai alrendszerrel a légi figyelő- és jelzőrendszer erre az időre a történetének a legnagyobb szervezetét érte el.

1952-ben a légi figyelő- és jelzőrendszeren kívül a repülőcsapatoknál is rendszeresítettek lokátorokat. A repülőterekre (6 repülőtér) egy-egy P-1-es lokátor állomás került.

 

Felderített adataik a vadászrepülő hadosztály vezetési pontján kívül a Főőrsre is beérkeztek.

 

A rádiólokátor-állomások mind meghatározóbb szerepet töltöttek be a légi célok felderítésében és a biztosítási feladatok megoldásában. Ez olyan szervezeti változásokat is eredményezett, hogy a Honi Légi Figyelő és Jelző Századok egy részének szervezetében is rendszeresítésre kerültek a rádiólokátor-állomások. Ennek megfelelően a vizuális felderítésen alapuló jelzőrendszer jelentősége egyre csökkent, és ez egyben azt is jelentette, hogy megszüntették a továbbfejlesztését, majd pedig megkezdték a rendszer méretű visszafejlesztését. A rádiótechnikai alegységek mennyiségének növeléséhez szükség volt a képzett személyi állományra. Ezt végül is az egyre inkább jelentőségét vesztő figyelő- és jelzőszolgálat személyzetében találták meg. Először a századok egy részét felszerelték rádiólokátorokkal, majd megkezdődött a vizuális figyelőrendszer visszafejlesztése is.

 

1955 május 15-ei hatállyal egy sor szervezési intézkedést hozott a Honvédelmi Miniszter, melyek alapjaiban érinttették a légvédelem szervezetét és működését. Felszámolták az OLP-t, s helyét az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság (OLLEP) foglalta el. Egyben megszűnt a Honi Figyelő és Jelző Szolgálat, állományát összevonták két figyelő- és jelzőezredbe, melyek harcálláspontja a vadászrepülő hadosztályokéval közösen települt, Kecskemét és Taszár helyőrségekben.

A 45. Önálló Rádiótechnikai Jelző Ezred (MN 6978, Taszár) ezredőrse és a törzse Taszáron települt a 25. Vadászrepülő hadosztállyal közös elhelyezésben.

Az 54. Önálló Rádiótechnikai Jelző Ezred (MN 9236, Kecskemét) törzse és ezredőrse Kecskeméten.

 

A rádiótechnikai ezredek létrehozása az önálló fegyvernemmé válás egyik legfontosabb lépése volt. Az ezred harcálláspontok és a vadászrepülő hadosztályok közös harcállásponton történő elhelyezése jóval hatékonyabbá tette a vadászrepülő ezredek információval történő ellátását, s így harci munkájukat. Alapvetően a grafikon szerint üzemelő rádiólokátor-állomások adataira épülő felderítési rendszer harci lehetőségei minőségileg múlták felül a korábbi, szubjektív adatokra épülő szervezetét. Így a vadászrepülő hadosztályok harcálláspontjaira, valamint az ország légvédelmének irányításáért felelős legfelső szintű parancsnokság (az OLLEP) tervtábláira az objektív alapon szerzett, felderítő rendszer biztosította a nagyobb pontosságú, az eddigiekhez képest minimális késéssel rendelkező adatokat. A harcálláspontok közös elhelyezése lehetővé tette a hatékonyabb irányítást is a harci munka szempontjából az alárendeltségben lévő rádiótechnikai ezredek felé. A vadászrepülő ezredek harctevékenysége közvetlen rádiólokációs biztosítására továbbra is megmaradtak a vadászrepülő hadosztályok alárendeltségében a repülőtereken települt rádiótechnikai szakaszok (Kecskemét, Taszár, Kalocsa, Kiskunlacháza, Székesfehérvár, Sármellék), valamint a rádiótechnikai századoknál telepített kisegítő vadászirányító pontok.

 

1956 októberében áthelyezték az eddig a vadászrepülőkhöz tartozó lokátor alegységeket a rádiótechnikai csapatokhoz. Majd október 10-én végleg megszüntették a felderítő rendszer vizuális elemeit képező Légi Figyelő és Jelző Századokat, s alárendelt őrseiket. Novemberben a rádiótechnikai csapatok szervezete is felbomlott, s az állomány - elsősorban a sorállomány - nagy része szétszéledt. A technikai eszközökben, az anyagi készletekben keletkezett károk miatt a két ezredet, s ez által a rádiótechnikai csapatokat 1957 februárjában és márciusában felszámolták, megszüntették.

 

1957 áprilisában megkezdődött a magyar honi légvédelem újjászervezése, melynek elengedhetetlen részét képezték a rádiótechnikai alakulatok. Első lépésként az OLLEP helyett felállították a Magyar Néphadsereg Vezérkar Légvédelmi Csoportfőnökségét. Ennek alárendeltségébe tartozott a Rádiótechnikai Osztály, melynek fő hadrendi elemei, a Főőrs, és a 45. Önálló Rádiótechnikai és Jelző Zászlóalj (MN 6987) voltak.

A 45. Önálló rádiótechnikai és jelző zászlóalj törzsét és az alárendelt alegységei személyi állományát, valamint a technikai eszközeit Budaörsön a Vasvári Pál laktanyában vonták össze. Megkezdték a személyi állomány felkészítését és kiképzését a funkcionális kötelmeik ellátására. Az újjászervezett FŐŐRS-ön a meglévő állományból három szolgálati váltást hoztak létre.

 

A légvédelmi csapatok szervezetének kiépítése folyamatában kiemelt jelentőségű mozzanat volt, hogy a Légvédelmi Csoportfőnökség helyett 1957. december 7-ével ismételten megalakult az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP). Alárendeltségébe a repülő-, a légvédelmi tüzér-, valamint a rádiótechnikai csapatok tartoztak.

 

A 45. Önálló rádiótechnikai és jelző zászlóalj (1957. október 15-től) ezreddé alakult és a 45. Önálló rádiótechnikai és jelző ezred (MN 6878) elnevezést kapta. Szervezete lényegesen bővült, mivel négy helyett hat hadműveleti rádiótechnikai százada és két rádiótechnikai szakasza volt, továbbá a Tisztesképző Iskola helyett Ezred Iskolát hoztak létre.

 

Az 1958-as évben a honi légvédelmi csapatok szervezeti fejlesztése tovább folytatódott. A jóváhagyott szervezési alapokmányok alapján az új szervezetek létrehozását, továbbá a meglévők módosítását 1958. szeptember 1-jétől 1958. december 1-jéig kellett végrehajtani. Ennek keretében a 45. Önálló rádiótechnikai és jelző ezred állományából az Ezred Iskola áthelyezésre került az új alakulatként létrehozott Rádiótechnikai és légvédelmi tüzér tisztesképző ezred állományába, továbbá a lokátorjavító műhely személyi állományával és a technikai felszerelésével együtt átadásra került a Központi Lokátor Szertárhoz Mátyásföldre.

 

A 45. Önálló rádiótechnikai és jelző ezred alárendeltségében lévő rádiótechnikai alegységek harctevékenységének közvetlen irányítására az ezredtörzsön belül megalakításra került az Ezredőrs tiszti állománya és a berendezése az OLP FŐŐRS-től került áthelyezésre, addig annak kiértékelő részlegét alkották.

 

Ebben az időszakban kiemelkedő fontosságú feladat volt a rádiótechnikai csapatok részére a légvédelem továbbfejlesztéséből adódó, a rádiótechnikai rendszert is érintő szervezeti és technikai változások szervezési munkáinak végrehajtása. Ezen folyamatban meghatározó tényezőként jelentkezett a légvédelmi tüzércsapatok minőségi fejlesztése keretében a légvédelmi rakétakomplexumok rendszeresítése az 1959. őszi szervezéssel.

 

Ez a technikai fejlesztés önmagában is magasabb mennyiségi és minőségi követelményeket támasztott a rádiótechnikai ezred felé a harci munkavégzés tekintetében, amit még fokozott, a vadászrepülő csapatoknál a MiG-19PM típusú repülőgépek rendszerbe állítása, továbbá ezek következtében a légvédelem vezetéséért felelős szervezetek megnövekedett követelménytámasztása. A magasabb szintű harci lehetőségek biztosításához új rádiótechnikai eszközökre és megnövelt szervezeti rendszerre is szükség volt. 1960-tól a légvédelmi tüzércsapatoknál is megkezdték a P-12, P-15 és a SZON-9 lokátor állomások hadrendbe állítását.

 

Rendszeresítésre került 1959-ben a P-8 típus leváltására a P-10, valamint a P-20 típus helyett a korszerűbb P-30 típusú rádiólokátor-állomás. Ugyanebben az évben a rádiótechnikai ezred fegyverzetében megjelent a deciméteres hullámtartományú, P-15 típusú rádiólokátor-állomás is.

 

A honi légvédelmi csapatok hadrendjében - ennek megfelelően a rádiótechnikai csapatokéban is - kiemelkedő jelentőségű volt az 1960-as év őszén történt szervezeti bővítés (az Országos Légvédelmi Parancsnokság 1960. november 15-ével kivált a Honvédelmi Minisztérium szervezetéből és önálló hadrendi elemként működött tovább). A szervezeti változások sora a rádiótechnikai csapatoknál az új rádiótechnikai alegységek felállításával kezdődött.

 

A 45. Önálló rádiótechnikai ezred alárendeltségében 1960. november l-jével három új rádiótechnikai századot alakítottak meg Mezőcsát, Szolnok és Debrecen települési helyeken. Ezen alegységek személyi állománya Budaörsön kezdte meg a felkészülést a harci szolgálat ellátására. A fenti időponttal az ezred alárendeltségébe került a Rádiótechnikai tisztesképző zászlóalj (MN 9127). A zászlóalj visszatelepült Budaörsre a Vasvári Pál laktanyába.

 

A 45. Önálló rádiótechnikai ezred személyi- és technikai állományának egy részéből 1960. november 1-jével megalakításra került az 54. önálló rádiótechnikai ezred (MN 8354). Az ezred törzse Taszáron települt.

 

Az 54. önálló rádiótechnikai ezred rendszerbe állításával a 45. önálló rádiótechnikai ezred feladata lényegesen megváltozott, amit az országos légvédelmi parancsnok az alábbiakban határozott meg:

 

a 45. önálló rádiótechnikai ezred feladata biztosítani a Magyar Népköztársaság légterének rádiólokációs ellenőrzését APATIN-SIMONTORNYA-MEZŐTÚR-KARCAG-BEIUS vonala és a déli országhatár által bezárt területen;

 

hozzon létre a déli országhatár mentén GARA-GYULA vonalától délre 500 méteres, ettől északra 1000 méteres alsó magassági határú összefüggő felderítési mezőt;

a meghatározott követelmények szerint biztosítsa a légi célok időbeni felderítését, folyamatos követését, az értesítés végrehajtását, valamint a vadászrepülő és légvédelmi tüzércsapatok harctevékenységéhez szükséges adatok tájékoztatását;

az 59. Vadászrepülő ezred közvetlen célravezetéséhez biztosítsa az 1. Rádiótechnikai század P-20-as rádiólokátor állomását;

 

a feladatai eredményes végrehajtása érdekében működjön együtt az 54. Önálló rádiótechnikai ezreddel.

 

A légi célok átadás-átvételi sávja DUNAFÖLDVÁR-APATIN vonalától 20 km.

A 45. Önálló rádiótechnikai ezred feladat végrehajtásához 7 Rádiótechnikai század állt rendelkezésre.

 

A 4.,5. és 6. Rádiótechnikai századok a személyi állomány kiképzésének befejezése után, 1961 májusában települtek a kijelölt körleteikbe és kezdték meg a harci munkát.

A 45. Önálló rádiótechnikai ezred alárendelt rádiótechnikai alegységeinek számát 196l. szeptember 15-ével tovább növelték, amikor szolgálatba lépett a 8. Rádiótechnikai század, Baja települési helyen.

 

Az 54. Önálló rádiótechnikai ezred felállításakor az Országos Légvédelmi Parancsnok közvetlen alárendeltségébe került (szakmai irányítását az OLP Rádiótechnikai Osztály végezte). Az ezredtörzs együtt települt a 31. vadászrepülő ezreddel.

 

Megalakításkor az ezred feladata volt, hogy együttműködésben a Magyarországon állomásozó szovjet rádiótechnikai csapatokkal, valamint a 45. Önálló rádiótechnikai ezreddel biztosítsa a légi célok felderítését, folyamatos követését, a felderítési adatoknak a FŐŐRS-re való továbbítását, valamint biztosítsa a 47. és 31. Vadászrepülő ezredek harctevékenysége vezetését és a vadászrávezetések rádiólokációs biztosítását.

Ma már történeti érdekességként tekinthető, hogy mindkét rádiótechnikai ezred alárendeltségében volt egy-egy zavaró szakasz. A hadrendi megnevezése: "Rádiólokátor és repülőbomba célzókészülék zavaró szakasz". Szervezetébe egy URH zavaró, egy híradó és egy bombacélzó zavaróraj tartozott. A rádiótechnikai csapatok hadrendje az 1960-as év végével összességében kettő rádiótechnikai ezredből, valamint a FŐŐRS-ből állt. A rendszeresített összlétszám 1053 főről 2048 főre növekedett.

 

Az 1961-es évben a honi légvédelmi csapatok fejlesztése tovább folytatódott. Kiemelt jelentőségű szervezeti változásként tekintendő, hogy az OLP szervezetén belül megjelent a honi légvédelmi hadosztály, mint új összfegyvernemi harcászati magasabbegység. Az 1. Honi légvédelmi hadosztály átvette a Dunántúl légvédelmét. A

 

magasabbegység fő feladata Budapest és Dunaújváros légvédelmi rakéta oltalmazása volt. Ezen kívül a hadrendi, továbbá a technikai fejlesztés mellett a struktúra fejlesztése is újszerűen alakult Az eddigi béke- és hadrendi szervezetek helyett megjelentek a külön béke és hadi szervezetek. A hadrendben megjelentek olyan elemek is, amelyek csak "M" esetén kerültek volna megalakításra. Mindezek új körülményeket és lehetőségeket teremtettek a honi légvédelmi csapatok szervezeti fejlesztéséhez. Jobban meg lehetett valósítani a feladatnak megfelelő szervezet összhangját. Ezeken az alapokon folytatódott a rádiótechnikai csapatok további fejlesztése is.

Ebben a folyamatban 1961. július 31-ével az OLP FŐŐRS és a Központi Harcálláspont a Központi Harcálláspont néven összevonásra került.

 

Az 54. Önálló rádiótechnikai ezred szervezetében 1961. szeptember 15.-ével megalakításra került 4 Rádiótechnikai század.

 

A Sármelléken települt 4. Rádiótechnikai szakasz 1961 szeptemberében a 47. Vadászrepülő-ezreddel áttelepült Pápa repülőtérre, századdá szervezték át és a 7. Rádiótechnikai század elnevezést kapta.

 

A két rádiótechnikai ezrednél fontos feladat volt a részben megmaradt, valamint az újjászerveződött vezető- és személyi állomány összekovácsolása, az alegységek számának növelésével kapcsolatos szervezőmunka elvégzése, továbbá meg kellett találni a harci munkavégzés és a készültségi erők vezetésének a jelen szervezeti és technikai állapot mellett a leghatékonyabb módját (ennek a folyamatnak az első lépéseként került közös telepítésre az ezredőrs a vadászrepülő-ezred harcálláspontjával).

 

További szervezeti és diszlokációs változásként az 54. Önálló rádiótechnikai ezred törzsét, valamint az Ezredőrsöt 196l szeptemberében áttelepítették Veszprémbe és 196l. november 1-jével az 1. Honi légvédelmi hadosztály alárendeltségébe utalták. A hadrendi elnevezés az "54. Rádiótechnikai ezred"-re változott, az MN száma (8354) változatlan maradt.

 

Az alaprendeltetés szerinti feladat végrehajtásához mind a 45. Önálló-, mind pedig az 54. Rádiótechnikai ezrednél további szervezeti fejlesztéseket kellett végrehajtani. Ez alapvetően a vadászrepülő-ezredek rádiólokációs biztosítási feladatainak megvalósításával függött össze, mivel ha az ezredőrsök végezték volna továbbra is a felderítési adatok továbbítását a vadászrepülő-ezredek harcálláspontjaira, akkor azok pontatlanabb és nagyobb késési idejű légihelyzet-információkat kaptak volna. Ezért létrehozták az ún. Kisegítő Harcálláspontot. 1961. szeptember 15-ével Kecskeméten, december 15-ével Taszáron és Pápán kerültek rendszerbeállításra, az ott levő vadászrepülő-ezredek harcálláspontjaival közös elhelyezésben.

 

Feladatuk az adott vadászrepülő-ezred vezetése és harcfeladat végrehajtásának rádiólokációs biztosítása. Alárendelt alegységeik nem voltak, csupán lehallgatták a meghatározott rádiótechnikai századok ezredőrsre továbbított légvédelmi jelentéseit, azokat kiértékelték és a vadászrepülő- ezred harcálláspontjára továbbították. Ez a megoldás a harci lehetőségeik korlátját is jelentette, ami a harci munkavégzés során be is bizonyosodott.

Ebben a helyzetben az a sajátosság alakult ki, hogy az 54. Honi rádiótechnikai ezred az 1. Honi légvédelmi hadosztály parancsnokának, míg a 45. Önálló rádiótechnikai ezred közvetlenül az OLP parancsnokának volt alárendelve.

 

A fenti szervezeti változásokkal párhuzamosan 1961. szeptember 1-jével megalakították az ún. Rádiótechnikai jelző századot (MN 5341). A századot azzal a céllal hozták létre, hogy az összfegyvernemi hadsereg csapatlégvédelmi főnöke rendelkezzen egy felderítő és jelző szervvel, ezáltal hatékonyabban legyen képes a csapatok légvédelmének vezetésére.

 

Az 1962-es év a rádiótechnikai csapatok szervezetének kifejlesztésében, a harci munkavégzés felelősségének tekintetében rendkívül jelentős állomás volt. A rádiótechnikai csapatok szervezetei tovább bővültek, tökéletesedtek. Az új vezető szervek létrehozásával tovább rendeződtek az átalárendelések.

 

1962. október 1-jével megalakult a 2. Honi légvédelmi hadosztályparancsnokság Miskolc helyőrségben. Alárendeltségébe került - a rádiótechnikai csapatok közül - a 45. Önálló rádiótechnikai ezred (Budaörs), melynek új megnevezése a 45. Rádiótechnikai ezred lett. MN száma változatlanul a 6978 maradt. A 45. Rádiótechnikai ezred törzse és ezredőrse 1962. július 15. és 1962. október 1. között áttelepült Miskolc helyőrségbe. Az ezredtörzs a Petőfi Sándor laktanyába, ez ezredőrs pedig a Lillafüreden levő szikla harcálláspontba.

 

A 45. Rádiótechnikai ezred új szervezetének megalakításakor a híradó százada a 2. Honi légvédelmi hadosztály 132. Honi híradózászlóaljának (Miskolc) alárendeltségébe került.

 

A 45. Rádiótechnikai ezred megalakításával egy időben az előzőleg alárendeltségében levő kiképző zászlóalj kivált a szervezetéből és az OLPK alárendeltségébe került. Megnevezése a 100. Önálló rádiótechnikai tisztesképző zászlóalj lett (MN 9600). A zászlóalj Budaörsön a Vasvári Pál laktanyába lett elhelyezve, majd 1963. novemberében a Kinizsi Pál laktanyába települt át.

 

Véglegesen kialakult az 54. Rádiótechnikai ezred szervezete, amivel a részére meghatározott feladatokat meg kellett és meg is lehetett oldani.

Az MN rádiótechnikai csapatait tekintve az előzőekben vázolt honi vonatkozású szervezeti fejlesztés mellett, 1962. október 30-ával az összfegyvernemi HDS. Légvédelmi Főnök (LÉF.) alárendeltségében levő rádiótechnikai jelzőszázadot az eredeti települési helyén az 5341 MN számmal rádiótechnikai zászlóaljjá szervezték át, továbbra is az MN 5232 alárendeltségében hagyva.

 

Az 1962. év a rádiótechnikai csapatok történetében több szempontból is jelentős időpont. Ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy 1962. január 10-én 20 órától az OLP és alárendelt csapatai átvették a Magyar Népköztársaság légterének oltalmazását, ami a honi rádiótechnikai csapatok részére nagyon jelentős, felelősségteljes és állandó harci szolgálattal járó feladatot jelentett. További lényeges tényező, hogy ekkorra került kialakításra a honi rádiótechnikai csapatok szervezete, amelyek a honi légvédelmi hadosztályok alárendeltségében, azok vezetése és harctevékenysége végrehajtása rádiólokációs biztosításában döntő jelentőségű feladatot kaptak. Ezek összességében azt jelentették, hogy a honi rádiótechnikai csapatoknak mennyiségileg és minőségileg is magasabb követelményeket kellett kielégíteni, aminek teljesítése meghatározó volt a bekövetkező szervezeti és alapfeladatokat érintő változásoknak.

 

A rádiótechnikai csapatok és vezető szerveinek továbbfejlesztése ezen időszakban már nem eredményezett olyan volumenű változtatást, mint az előző időszak utolsó éveiben volt. A szervezeti keret l962-re alapvetően kialakult, így a további szervezeti fejlesztés a következő években kifejezetten a technika változtatásával, az egyes szervezetek tökéletesítésével, az alaprendeltetésből adódó feladatok mind maradéktalanabb teljesítése, teljesíthetősége feltételeinek megteremtésével függtek össze

 

A szervezeti változások sorába tartozott, hogy 1963. július 31-ével a 45. Rádiótechnikai ezrednél felállították a 9. Hadműveleti rádiótechnikai századot, Boldog kijelölt települési hellyel. Az alegység fő álláskörletének kiépítése idején (1969 őszéig) Mezőcsáton állomásozott. További szervezeti változásként a kecskeméti kisegítő harcálláspontot átszervezték kisegítő ezredőrsre. Az 1. Kisegítő ezredőrs (1. KEŐ) 1963. július 1-jén vette át az Ezredőrstől a harci munka szempontjából alárendeltségébe került öt hadműveleti rádiótechnikai század (Kecskemét, Jánoshalma, Szeged, Békéscsaba, Baja) közvetlen irányítását. Feladata volt a hadműveleti alárendeltségében levő rádiótechnikai századok által felderített légi célok és saját repülőgépekről szóló jelentések feldolgozása. A kiértékelt légi helyzet adatok továbbítása az Ezredőrsre, az együtt települt honi vadászrepülő-ezred harcálláspontjára, valamint a nagytarcsai honi légvédelmi tüzérezred harcálláspontjára.

 

Az 54. Rádiótechnikai ezrednél a szervezet alapvetően nem változott, kisebb belső átcsoportosítások és megerősítések voltak, amik alapvetően a technikai eszközök változásával függtek össze

 

További említésre méltó lényegi változás volt, hogy a Központi Harcálláspont szervezete módosult. Megszűnt önálló hadrendi elem lenni és külön Harcálláspont, OLP FŐŐRS, Átrep. osztály, valamint Meteorológiai Osztály alakult az OLP PK közvetlen alárendeltségében.

 

A rádiótechnikai csapatok történetéhez tartozik, hogy az összfegyvernemi hadsereg alárendeltségében levő rádiótechnikai zászlóaljat (MN 5341) az 1963. december 14-21-e között, továbbra is az MN 5232 alárendeltségében maradva, Székesfehérvár helyőrségbe telepítették át. Ezzel egy időben az alakulat az MN 7748 új számot kapta. Az 1964-es év szervezeti módosításai közül a rádiótechnikai csapatok szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy az OLP szervezetébe felállításra került a VOZDUH előkészítő törzs. A tervtábla-kezelők polgári státuszok lettek (OLP FŐŐRS, honi légvédelmi hadosztályok harcálláspontjai). 1964. augusztus 31-ével a 45. Rádiótechnikai ezred alárendeltségében megalakították a 2. Kisegítő ezredőrsöt (2. KEŐ).

 

A 2. KEŐ. Szolnokon a Kilián György Repülő Tiszti Iskolával közös harcállásponton kezdte meg a harci munkát, átvéve az ezredőrstől az 5. (Mezőcsát), a 6. (Szolnok) és a 7. (Debrecen) Honi rádiótechnikai századok harci munkájának irányítását.

 

További szervezeti korrekcióként a 45/1., az 54/1. és az 54/2. Kisegítő ezredőrsök híradószakasza a közös településen levő honi vadászrepülő-ezredek szervezetébe került át. A rádiótechnikai századok technikai kiszolgáló állományából változatlan alaprendeltetéssel az ún. rádiótechnikai üzembentartó szolgálatot hozták létre. A hadműveleti szolgálat tiszti, tiszthelyettesi állománya 3 váltásos rendszerről 4 váltásos rendszerre tért át. A 45/6. Rádiótechnikai század ellátó szakaszának egy része és az őralegysége a Kilián György Repülő Tiszti Iskolához lett átcsoportosítva. A 45/9. Rádiótechnikai század őr- és légvédelmi géppuskás, valamint az ellátó szakasza a 45/5. Rádiótechnikai századhoz történt utaltság miatt megszűnt.

 

Az 1964. évi szervezési korrekció végrehajtása után mindkét rádiótechnikai ezred azonos mennyiségű alárendelt rádiótechnikai alegységgel rendelkezett.

Megállapítható, hogy a honi rádiótechnikai csapatok szervezeti felépítés szempontjából egy olyan stabil állapotba kerültek, amelyen mintegy másfél évtizedig nem kellett jelentősen változtatni, csupán kisebb módosítások történtek.

 

Ebben a szervezeti formában, összhangban a honi légvédelmi csapatok szervezeti felépítésével, egyre eredményesebb munkavégzéssel a honi rádiótechnikai csapatok megbízhatóan végrehajtották a részükre meghatározott felderítési és biztosítási feladatokat. A légi támadó ellenség technikai eszközei, valamint annak harci alkalmazási lehetőségei változásával, korszerűsödésével összhangban, a légvédelmi csapatok vezetése és harctevékenysége rádiólokációs biztosítási feladatai maradéktalan teljesítése érdekében meg kellett határozni a honi rádiótechnikai csapatoknál a fejlesztés irányát, eszközrendszerét.

 

Ennek megfelelően a technikai korszerűsítés és a honi rádiótechnikai csapatok harci munkavégzésének továbbfejlesztése a megbízható, stabil szervezeti alapon fontos feladattá vált.

 

Meg kellett oldani, hogy az összefüggő rádiólokációs mező alsó határának a magassága a lehető legkisebb magasságon legyen biztosítva. Növelni kellett az összefüggő rádiólokációs mező zavarálló képességét, valamint a légi célok felderítésének valószínűségét. Ki kellett dolgozni, és be kellett gyakorolni a honi rádiótechnikai alegységek manővereivel, rejtett álláskörleteinek biztosításával, rendszer méretű felmérésével, szemrevételezésével, az áttelepülések végrehajtásával kapcsolatos feladatokat, a honi rádiótechnikai csapatok csapásvédettségének növelése céljából.

 

1965-ben a honi légvédelmi csapatoknál alapvető hadrendi, avagy szervezeti változások nem voltak. Így a rádiótechnikai csapatok vonatkozásában csak az összfegyvernemi hadsereg alárendeltségében levő rádiótechnikai zászlóaljnál (MN 7748) történt szervezeti módosítás. A csapatlégvédelem korszerűsítése következtében a honi-, és FRONT rádiótechnikai csapataival való együttműködés folyamatos biztosítása, az értékelő és a légi helyzetről történő jelentések folyamatossága, teljessége színvonalának emelésére a zászlóalj őrs hadműveleti csoport és a híradószázad összevonásából létrehozták a Rádiótechnikai Felderítő Központ (RTFK) századot.

1966-ban a rádiótechnikai csapatok szervezeti fejlesztése a hadsereg-fejlesztési feladatokkal összhangban folytatódott.

 

Ennek értelmében az 54. Rádiótechnikai ezred szervezete a technikai eszközök vonzatával összhangban módosult. Kiemelt jelentőségű volt az egész honi rádiótechnikai rendszer vonatkozásában is a VOZDUH-1P rendszer komplexumainak rendszerbe állítása.

 

Az 1967-1968-as években a honi rádiótechnikai csapatok szervezete csak a VOZDUH rendszer komplexumainak rendszerbe állításával összefüggésben módosult. Így az OLP FŐŐRS-ön, valamint a rádiótechnikai ezredőrsökön is rendszerbe állították a VP-04U (ennek megfelelően a KEŐ-n a VP-03U és az alegységeknél a VP-02U) komplexumokat. A rádiótechnikai századok szervezete a zárolt létszámok felszabadításával az új technikai eszközök (VOZDUH komplexumok, rádiólokátor-állomások, híradó-berendezések) kezelő állományaival növekedett.

 

1968 áprilisára a honi rádiótechnikai csapatokon belül a különböző technikai eszközök rendszerméretű telepítésével kialakult az a szervezeti keret, amivel új szakasz kezdődött az alaprendeltetés szerinti feladatok végrehajtási formáiban, a szakharcászatában és az irányító szervek feladatának ellátásában. Minőségi változás következett be a rádiólokációs információk pontossága és időbenisége tekintetében, a honi vadászrepülő csapatok rádiólokációs biztosítása hatékonyságában és térbeni kiterjedésében. Kiemelt feladattá lépett elő a VOZDUH-1P rendszer komplexumai alkalmazásával összefüggő, a harci munka mind hatékonyabb és magasabb színvonalú végzésének irányításával kapcsolatos szakirányítási tevékenység biztosítása.

 

A 70-es évek a honi légvédelem nagyarányú átfegyverzését hozták. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a légi hadviselési eszközök harceljárásai megváltoztak. A változásnak a fegyvernem szempontjából talán legjelentősebb része az volt, hogy a repülőgépek feladatukat egyre kisebb magasságon hajtották végre. Így szükségessé vált a kis és közeli hatótávolságú eszközök rendszerbeállítása, a közvetlen oltalmazások hatékonyabbá tétele, s mindezek rádiólokációs információval történő ellátása.

 

1972-ben a honi légvédelmi csapatok hadrendjében, szervezetében lényeges korrekciókra nem került sor, így a rádiótechnikai csapatok szervezetében sem. Az 1973. évi szervezési, díszlokációs feladatok előkészítése érdekében kidolgozásra kerültek azok a tervek, amelyek a szervezeti fejlesztésre, a vezetés korszerűsítésére, az állomány- és rendfokozati arányok módosítására, továbbá a kinevezett polgári állomány rendszerének bevezetésére vonatkoztak.

 

1973. január 1-jével az Országos Légvédelmi Parancsnokság átalakult az 1. Honi Légvédelmi Hadsereggé.

 

A rádiótechnikai ezredeknél csak kisebb, az ezredparancsnokság szervezeti felépítését módosító intézkedések történtek (a személyügyi és állománykezelői részleg mozgósítási és kiegészítési részleggé alakult, továbbá megszüntették a hadműveleti és kiképzési alosztályt, állományát az ezredtörzsbe helyezték).

 

1974-1976. években szervezési korrekciók a honi légvédelmi csapatokat csak kis mértékben érintették. Ennek megfelelően a rádiótechnikai csapatoknál hadrendi, szervezeti és létszámfejlesztésre nem került sor.

 

A honi rádiótechnikai kisegítő ezredőrsök zászlóaljakká történő átszervezése lényeges változást jelentett a szervezet által végrehajtandó feladatok tekintetében. A honi rádiótechnikai zászlóalj feladata lett a következők megoldása:

 

a harckészültség magas szinten tartása mellett a készültségi szolgálat folyamatos ellátása;

 

az alárendeltségébe tartozó honi rádiótechnikai századok harci munkájának irányítása, vezetése;

 

a felderítési körzeteikben a légtér rádiólokációs ellenőrzése, a rádiólokációs adatok gyűjtése, feldolgozása, az elöljáró, valamint az együttműködő harcálláspontokra való továbbítása;

 

a közösen települt honi vadászrepülő-ezredek vezetésének és harctevékenységének rádiólokációs biztosítása;

 

az alárendeltségükbe tartozó honi rádiótechnikai századok harckészültségének tervezése, szervezése, irányítása, valamint ellenőrzése, továbbá a technikai eszközök hadrafoghatóságának biztosítása.

 

1978. október 1-jei hatállyal új hadrendi elemként megalakították az 54. Honi rádiótechnikai ezred alárendeltségében a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj és helyi százada parancsnokságot, valamint az 54/11. Honi rádiótechnikai századot Tata- Dunaszentmiklós települési hellyel. Az 54/3. Honi rádiótechnikai zászlóalj megalakításával kapcsolatos tervező, szervezőmunka végrehajtása, a szükséges harckészültségi tervek és a harci munkaokmányok kidolgozására előkészítő törzs lett felállítva Budapesten a Vasvári Pál laktanyában. A 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj felállítása azzal a céllal történt, hogy a teljes szervezetének létrehozása és a tervezett korszerű vezetéstechnikai eszközök harci szolgálatba állítása után hajtsa végre a 11. Honi vegyes légvédelmi tüzérdandár vezetésének és harctevékenysége végrehajtásának rádiólokációs biztosítását.

 

1979-ben az 54/11. Honi rádiótechnikai század előkészítő törzs jellege megszűnt és szeptember 1-jével a teljes békeszervezete lépett életbe. A századot ideiglenesen az 1. Honi rádiótechnikai zászlóalj alárendeltségébe utalták. 1980-ban megkezdődött az 54/3. Honi rádiótechnikai zászlóalj, valamint a helyi százada harcálláspontján az automatizált vezetéstechnikai eszközök és rádiólokátor-állomások telepítése, majd pedig a harci munkavégzés gyakorlása az alárendelt honi rádiótechnikai századok bevonásával.

 

A vizsgált időszak végére a honi rádiótechnikai ezredparancsnokságok szervezete teljesen azonos séma szerint lett kialakítva.

 

A honi rádiótechnikai csapatoknál szervezett honi rádiótechnikai zászlóaljak szervezeti felépítés szempontjából két csoportra tagolódtak. Az egyik csoportba tartozott a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj, a másikba pedig az 1. és 2. Honi rádiótechnikai zászlóaljak. A lényegi különbséget az jelentette, hogy a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj szervezetébe felállításra került ún. helyi század. A helyi század nem rendelkezett század harcállásponttal, harci munkáját közvetlenül a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj harcálláspontjáról vezették, technikai eszközei a zászlóalj harcállásponttal egy körletben lettek telepítve.

 

1981. július 15-ével történt a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj harci szolgálatba állítása, alárendeltségében az 54/8. (Velence), az 54/11. (Dunaszentmiklós), az 54/12. (Boldog) (mert, mint 45/9. Honi rádiótechnikai századot, átalárendelték a 45. Honi rádiótechnikai ezredtől a 3. Honi rádiótechnikai zászlóalj állományába és ezt az új hadrendi elnevezést kapta), valamint a "helyi" honi rádiótechnikai századdal. Harcálláspontja közös elhelyezésben települt a 11. Honi vegyes légvédelmi rakétadandár harcálláspontjával.

1981-ben a 45/1. Honi rádiótechnikai kisegítő ezredőrsöt megszüntették, bázisán megalakításra került az 5. Honi rádiótechnikai zászlóalj. A 45. Honi rádiótechnikai ezredparancsnok közvetlen szolgálati alárendeltségéből az 5. Honi rádiótechnikai zászlóalj alárendeltségébe kerültek a 45/1. (Városföld), a 45/3. (Szeged), a 45/4. (Békéscsaba), a 45/8. (Baja), valamint a 45/9. (Egerág) Honi rádiótechnikai századok.

A nyolcvanas évek első felében tovább modernizálódott a magyar légvédelem, 1981-ben megkezdődött az AVER (VEKTOR-2VE) rendszerbeállítása, melynek rádiótechnikai része a PORI volt. A telepítés, a beüzemeltetés és a kezelő állomány felkészítése a következő évben befejeződött.

A VEKTOR-2 VE rendszerbe állítása új és komoly kihívást jelentett a rádiótechnikai rendszer a harci munkavégzés, a rádiólokációs biztosítás szempontjából. Az 543. Honi rádiótechnikai zászlóalj alárendeltségében lévő honi rádiótechnikai századoknál lényegesen magasabb követelmények lettek állítva, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Ezekkel párhuzamosan lényegesen szigorúbb követelményeknek kellett megfelelni a technikai kiszolgálás, a lokátor-technikai eszközök műszaki paramétereinek biztosítása terén is.

 

A rádiólokációs biztosítás szempontjából az 1981-es esztendő azt is jelentette, hogy a honi légvédelmi hadosztály alárendeltségében lévő rádiótechnikai csapatoknál létezett egy automatizált információ feldolgozást és rádiólokációs biztosítást végző alrendszer a csak hagyományos, valamint az alacsonyabb automatizáltsági fokkal rendelkező alrendszerek mellett. Ez a kettősség igen sajátos helyzetet teremtett az ország légterének légvédelmében, különös tekintettel a légvédelem vezetése és végrehajtása vonatkozásában. Ez az objektív helyzet is előre vetítette árnyékát a tovább korszerűsítési törekvésnek.

 

Az ország légvédelmi rendszere filozófiájának megváltozása keretében így került sor 1984-ben az addigi két honi rádiótechnikai ezred egy szervezetbe történő összevonására 1984. 04. 05-vel megalakult az 54. Honi rádiótechnikai dandár, alárendeltségében hat havi rádiótechnikai zászlóaljak. Az új rádiótechnikai harcászati magasabbegység parancsnoksága és törzse, valamint a harcálláspontja is Veszprém helyőrségbe települt a korábbi, honi rádiótechnikai ezred bázisaiba. Az új (rádiótechnikai dandár) fegyvernemi vezetési szint a fentieken túl jelentette még a fegyverzeti és technikai szervezetek integrációját is. Kialakult az az állapot, amiben az egész ország légterének rádiólokációs ellenőrzéséért egy honi rádiótechnikai dandár lett a felelős.

 

Az 54. Honi rádiótechnikai dandár volt a felelős az ország légterének védelmére rendszeresített valamennyi repülő, légvédelmi- és zavaró egység, alegység harctevékenysége vezetése és végrehajtása rádiólokációs biztosításként bármely évszakban, napszakban, bármilyen időjárási viszonyok voltak is. Mindez állandó, folyamatos harcimunka végzés mellett volt lehetséges. Ezért is volt szlogenszerű, hogy a rádiótechnikai csapatok békében is állandó harcfeladatot látnak el.

1997. szeptember 1-jén a haderőreform részeként átalakult a Magyar Honvédség vezetési rendszere, megalakult az új Honvéd Vezérkar, a Szárazföldi Vezérkar, a Légierő Vezérkar és a Logisztikai Főigazgatóság.

 

A 40 év után ismét önálló haderőnemmé vált Légierő Vezérkar struktúrája már megfelel a NATO-országok légierejét irányító vezérkarok felépítésének.

A vezérkar a haderőreform után 1 repülőbázissal és az ott szolgáló harcászati repülőezreddel, 1 harcihelikopter-ezreddel, 1 vegyes szállítórepülő-ezreddel, 1 légvédelmi rakétadandárral, a vezetési és radarezreddel, valamint az SFOR-erők támogatására szolgáló bázisrepülőtérrel biztosítja a Magyar Köztársaság légterének ellenőrzését, és szükség esetén NATO-partnereinkkel együtt a légvédelmét.

2000-ben a haderőátalakítás következtében ezred összevonásra került a Nemzeti Légierő Vezetési Központtal és felvette a 64. Vezetési és Radar Ezred nevet.

A 64. Vezetési és Radar Ezred a terep domborzati viszonyait figyelembe vevő pontokon telepített mérő állomásai a Magyar Légierő "szemei".

 

A váltásokban szolgálatot teljesítő alegységek feladata a nap 24 órájában a folyamatos légtér figyelés és az észlelt repülő eszközök azonosítás nélküli regisztrálása, s az ismeretlen légi cél távolságának és magasságának közlés a rádiótechnikai század harcálláspontjával. Az információk innen a zászlóaljak harcálláspontjára kerülnek, ahol a szolgálatot teljesítő szakemberek már ismerik a Magyarország feletti repülések aznapi, precízen kidolgozott járatszám-, időpont-, magasságtervét - ezt számukra az MH Repülési Adatfeldolgozó és Tájékoztató Szolgálat biztosítja -,így azonosítják a transzponderkóddal a repülési magasságot is jelző polgári gépeket, és az IFF saját-idegen felismerőrendszerrel felszerelt katonai repülőgépeket és helikoptereket is..

 

Ez a tevékenység a jelenlegi rendszer szerint évente közel félmillió(!) légi cél mérését és ellenőrzés utáni kísérését jelenti. Amennyiben a zászlóalj-harcálláspontok "szűrőjén" fennakad egy előzetes repüléssel nem rendelkező repülőeszköz, a szükséges intézkedéseket az információ továbbítása után már a Nemzeti Légierő Vezetési Központ váltásparancsnoka hozza meg. A cél magasságának és sebességének ismeretében dönthet a készültségi vadászrepülőgép, vagy más ezköz - harcihelikopter - indításáról.

 

Mivel Magyarország határai a harcálláspontok üvegtérképén és a levegőből sem észlelhetők a közúti határátkelőknél megszokott pontossággal, a hazánkkal szomszédos országok légierőivel megkötött egyezményeivel alapján kölcsönösen nem repülhetnek katonai repülőgépek az országhatár közelében. Az így kialakult 25-30 km-es "senki földjének" tiszteletben tartása lehetővé teszi a félreértések elkerülését.

 

A délszláv válság időszaka a rádiótechnikai zászlóaljak tisztjeire és katonáira is nagyságrendekkel megnövekedett terheket rótt. 1991. augusztus 24.-december 31. között 119 967 légi célt mértek, és ebből 2487 katonai repülőgép volt.

Magyarország légterét 17 alkalommal 22 repülőgép sértette meg. A 20-25 éves, alapvetően még rádiócsöves berendezésekkel üzemelő, analóg információkat biztosító szovjet lokátorok egyre nehezedő alkatrész - utánpótlása, javíthatósága, az észlelt légi célokról gyűjtött adatok továbbításának lassúsága jelenti a jelenlegi rendszer legnagyobb problémáját.

 

BERKOVICS GÁBOR alezredes előadása

ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM LÉGVÉDELMI TANSZÉK