Tudósítás
Meghívást kaptunk a Budapest Airport sajtótájékoztatójára, ahol bejelentették a Taxitender kiírását.

Én természetesen, mint rutinos sajtótájra járó, már húsz perccel előbb ott bóklásztam a szállodában. (Mint rendes taxis, aki vagy marha korán ér oda valahová, vagy elkésik.)
De legalább volt időm megörökíteni az utókornak, (és a Csogunak) hogy milyen csodák várják a halandót egy ilyen eseményen. Kicsit körülnéztem, kattintgattam, és mire visszaértem a terembe már ott toporgott régi ismerősöm, Antal Attila is. Persze csak ő volt nekem ismerős, hiszen a valóságban „csak” mint egyszerű taxis a vezérigazgatóval viszonyunk volt anno. Mosolygott rám, nem tudott hova tenni. Gondoltam segítek neki és odamentem bemutatkozni. (Már nem mosolygott annyira) Amíg elanekdotázgattunk a régi szép időkről apránként megtelt a terem. Szerencsére a legjobb helyre már régen lepakoltam az összes motyómat, tehát az nem volt veszélyben, de ahogy körülnéztem látnom kellett, hogy bizony többen elkezdték csipegetni a finomságokat. Miután a Ricsi elmeséléséből tudom, hogy „ezek” között résen kell lenni, elköszöntem a „Főkamarás”-tól és odasomfordáltam az asztalokhoz.
Nem részletezem, beszéljenek helyettem inkább a képek. Egyszerűen csak jöttem mentem, egy picit ebből, egy picit abból. Mire kimentem volna jóllakottan elszívni egy bagót bevonult sleppjével a VEZÉRIGAZGATÓ. Így kicsit rosszul éreztem magam, mert evés után dohányozni kell, aztán meg aludni. Gondoltam az alvásra lesz időm, de…mindegy, az mégis hülyén nézett volna ki, ha ő befele jön, én meg kifele rágyújtani.
A teremben nagyon elegáns „Elnökségi asztalt” állítottak föl, amire a Direktor nem tartott igényt. Egyszerűen ráült az asztalra és elkezdett beszélni. Vidám, jópofa pasas, legalábbis a tolmács jókat kuncogott, amíg hallgatta. Elégedett voltam a tolmáccsal is, mert nem tudom ugyan, hogy szöveghűen fordított-e, de szórakoztató volt. Miközben a Vezér beszélt, a háta mögött folyamatosan ment egy vetített prezentáció, amit természetesen ti is megnézhettek, hiszen szép dossziéban kiosztották az újságíróknak. A hivatalos szövegről nem mondanék semmit, hiszen már tegnap megírtuk. Miután elmondta az előre megírt anyagot mégis elfoglalta a helyét, az asztal mögött, ahova odainvitálta maga mellé Antal Attilát, akinek a titulusát a tolmács természetesen nem tudta. Mindent ő sem tudhat szegény. (Kinevezte a Taxis Kollégium Elnökének, amin a mi Sipekink igen megsértődne) Természetesen, ez csak a BKIK VI. Osztály Elnökének, és nekem tűnt fel.
Eljött a pillanat, amikor átvehettük a szót és kérdezhettünk. Én nagyon akartam kérdezni, de nem hittem, hogy egy hangot is ki tudnék nyögni. Hiába mondogattam magamnak, hogy ebben a teremben én vagyok az egyetlen, aki tudja miről van szó, a gombóc nem akart eltűnni a torkomból. Így hát hagytam szóhoz jutni a többieket:

Hermann Bernadett Magyar Hírlap:
Azt szeretném megtudni, hogy mekkora ez a piac, ami a reptérről befelé a városba megy? A másik kérdésem, hogy hány évre szól a szerződés? A harmadik pedig az lenne, hogy itt elhangzott, hogy alapfeltétel a legalább öt éves szakmai múlt. Ezek szerint, a Tourist Taxi kiesik a pályázók közül?

Woodruff: Tény, hogy nagyon komoly kritériumokat határoztunk meg a részvételre, és azok a cégek, akik ezeket nem tudják teljesíteni nem fognak tudni részt venni. Azok a cégek, amelyek szeretnének részt venni ezen a pályázaton, bizonyítaniuk kell, hogy profi módon képesek taxiszolgáltatást nyújtani, és bizonyítaniuk kell, hogy az elmúlt öt évben szünet nélkül folyamatosan nyújtották is ezt a szolgáltatást. Ez a szabály mindenkire egyformán érvényes.
Most pedig akkor visszatérnék az első kérdésre, hogy mekkora a piac.
Ez egy nehéz kérdés. Nehéz megítélni. Próbáltunk kutatásokat végezni e tekintetben, és közvélemény kutatást végeztünk az utasok körében, hogy miként távoznak a reptérről. Ennek eredményeképpen az derült ki, hogy körülbelül az utasok 25%-a mondta azt, hogy taxival. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Ferihegyen megforduló több mint nyolcmillió utas huszonöt százalékára kell itt gondolni, hiszen ezeknek az utasoknak egy jó része, az soha nem is jön ki a terminálról. Leszáll, átmegy egy másik géphez, és tovább utazik, magyarul átszálló utas. Jelenleg az átszálló utasok száma, kb. 1,6 millió évente Ferihegyen. Tehát gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy jelenleg kb. 7 millió utas van, aki a közutakat használva valamilyen módon érkezik meg a reptérre, vagy távozik onnan. Tehát, aki jó volt matekból az gyorsan ki is tudja számolni, hogy ez mennyi utast jelent egy évben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ugyanannyi fuvarról van szó, mint ahány utasról, hiszen mint tudjuk, általában többen utaznak együtt. Mindenesetre ezekből a számokból már mindenki ki tudja következtetni, hogy kb. hány fuvarról beszélünk, a reptérre menet, illetve onnan jövet. De szívesen segítek.

Ez bazi sok!
Épp ezért fontos, hogy a lehető legjobb formában alakítsuk ki ezt a szolgáltatást, hiszen nagyon nagyon sokan használják.
A második kérdésre válaszolva, hogy mennyi időre fog szólni a szerződés: Négy plussz egy évre szóló szerződést fogunk kötni. Ez azt jelenti, hogy alapvetően négy évre fog szólni a szerződés, utána mi azt egy évvel meghosszabbíthatjuk, amennyiben meg vagyunk elégedve. De természetesen, hogyha bármiféle probléma van, ha a minőségi kritériumokat nem tudják biztosítani, ha túl sok panaszt kapunk, akkor garantálhatom, hogy a szerződés, sokkal sokkal rövidebb időre fog szólni.

Diószegi Zsolt Napi Gazdaság:
Támasztottak-e pénzügyi feltételt a pályázaton való részvételhez, pl. éves bevételt, vagy nyereségadatot?

Woodruff: Természetesen vannak pénzügyi feltételek beleépítve a kritériumokba. Elsősorban bizonyítani kell, hogy biztos alapokon áll a cég, nem áll csőd, felszámolás, stb. alatt, a másik része a dolognak, hogy természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez egy nagyon jelentős beruházás lesz ezeknek, a cégeknek. Hiszen biztosítaniuk kell a legjobb autókat, a legjobb sofőröket, szerviz, karbantartás, és így tovább. Tehát biztos vagyok benne, hogy nagyon mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, de azt gondolom, hogy ez mindenképpen szükséges és éppen ezért egy olyan partnert keresünk, aki biztos pénzügyi alapokon áll.

Dudás Gergely Index:
Antal úrtól kérdezném elsősorban azt, hogy akkor mondjuk már ki, hogy hány olyan budapesti taxitársaság van, ami nem üzemel öt éve, tehát amelyek ennek az ötéves kritériumnak köszönhetően kiesnek kapásból kiesnek a tenderből, illetve azt szeretném megkérdezni, hogy a 150-es darabszámnak a meghatározása, az elsősorban, az egyébként nem annyira részletezett forgalomhoz igazodik, vagy pedig ahhoz, hogy mi az a maximum, amit a taxitársaságok elbírnak, illetve látnak-e egyáltalán olyan taxitársaságot, ami a jelenlegi állapotában képes lenne teljesíteni a követelményeket?

Antal A: Nem készült ilyen felmérés a tudomásom szerint. A 150-es számra csak annyit, hogy úgy tudom, hogy körülbelül ennyien dolgoznak ott jelenleg is. Tehát, nagyságrendileg a jelenlegi forgalmat ennyi autó el tudja látni.
Az öt év? Én legalább tíz olyan céget tudok ma Budapesten, akik több mint öt éve dolgoznak, de hogy a múlt évben, vagy rövidebb idő alatt, hány új cég alakult, azt nem tudom. Biztosan nagyon sok taxicég van, -húsz-harminc taxicég létezik bejegyzés szerint- nyilvánvalóan ezeknek a többsége öt évnél fiatalabb, elvégre eléggé gyorsan szaporodnak ezek, de a nagyok, biztosan tudják teljesíteni ezt a feltételt. Tehát, azt, hogy ki nem tudja, azt nem tudom felsorolni.

Woodruff: Még egy fontos dolgot szeretnék ehhez hozzátenni. A pályázat nem zárja ki, a konzorciumok részvételét, tehát gyakorlatilag a taxitársaságok összefogva is pályázhatnak, amelynek keretében a konzorciumnak kell bizonyítania, hogy mondjuk, rendelkezik egy tagja a megfelelő szakmai háttérrel, tapasztalattal. Ezt pont azért engedtük meg, mert a legfontosabb számunkra, hogy egy biztos anyagi háttérrel rendelkező erős társaság nyerje meg ezt a tendert, annak érdekében, hogy problémamentesen tudja biztosítani, a legmagasabb szintű szolgáltatást. Én személyes tárgyalásokat folytattam, a legnagyobb taxitársaságoknak a vezetőivel a közelmúltban, pontosan ezeknek a kérdéseknek a megvitatására.

Angyal János Gazdasági Rádió:
Az érdekelne, hogy a jelenlegi forgalomnak, hány %-át bonyolítják le a drosztokról, illetve hány %-a történik, megrendelés útján?

Woodruff: Nagyon jó a kérdés. Sajnos nem tudjuk rá a választ, hiszen ezt a kérdést, hogy valaki előre rendelte, vagy csak ott ült be egy taxiba, ezt nem kérdeztük meg a felmérésünkben, de egyébként van néhány olyan információ, ami segítheti ezt a számítást. Ugye a matek óránk az jelenleg ott tart, hogy van hétmillió utasunk egy évben, akinek 25 %-a használja a taxiszolgáltatást, ez azonban nem jelent ugyanennyi fuvart, hiszen több utas is tud egyszerre menni egy taxival. Ehhez tegyük hozzá, hogy az utasainknak egy harmada Magyar, és a kétharmada külföldi. Tételezzük föl, hogy a Magyarok és a külföldiek is ugyanolyan arányban választják meg maguknak a taxitársaságukat, (ez mondjuk egy 25 %) akkor gyakorlatilag ki lehet számolni, hogy mennyi az aki előre tudja, hogy milyen taxit fog hívni, és mennyi az, aki az ott álló taxikat fogja használni. Illetve vegyük hozzá azt a kérdést, hogy az átlag Magyar az ottani taxit fogja használni, vagy hív egy taxit? Tehát a konkrét számokat én sem tudom, de ha az ember a logikát alkalmazza, akkor azt gondolom, hogy egy elég pontos számítást el lehet végezni.

Majercsik Tamás, hallotaxi.hu:
Az lenne a kérdésem, hogy az utasok kisétálhatnak-e a drosztra, és beülhetnek-e az első autóba, vagy a „bazi” sok utasnak, „bazi” sokat kell sorba állnia, a „bazi” sok bőröndjével, valamelyik diszpécserkisasszony előtt? A másik kérdésem, hogy az a bizonyos voucher, az fizetőeszköz-e? Tehát a diszpécser kisasszonynál fizet az utas, vagy az autóban?

Woodruff: Az első kérdésre a válasz, hogy természetesen be lehet szállni az első taxiba. De ezt csak a diszpécser eljárást követően lehet megtenni. Oda kell menni a diszpécser pulthoz, meg kell határozni, hogy milyen jellegű autóra van szükség, stb. De véleményünk szerint, ez egyáltalán nem fog sok időt igénybe venni, tehát nem lesz várakozás. Tehát, hogy lesz-e várakozás, lesz-e sorbaállás? Hogyha nagyon nagyon sikeresek vagyunk, és nagyon nagyon sok ügyfél jön, és használja a taxiszolgáltatást, akkor lehet.
Ami pedig a fizetést illeti. Egy számítógépes rendszer alapján lesz kiállítva az a bizonyos voucher, amiről szó volt, amin szerepel ugye az autó, az úti cél, és az ár, de a fizetés az konkrétan a sofőrnek fog történni a kocsiban. Tehát, nem a diszpécsernek, a pultnál.

Balsa Szabó Gergely Origo:
A kérdésem az lenne, hogy itt nem csak az autókkal, hanem a sofőrökkel szemben is elég komoly követelmények vannak megfogalmazva, tehát a kérdés az, hogy hogyan tudják bevasalni adott esetben, mondjuk a nyelvtudást? Dokumentációt kérnek, vagy nyelvvizsgához lesz mondjuk kötve?

Woodruff: Az ellenőrzés, azzal a bizonyos napi szintű ellenőrzéssel fog megvalósulni, amiről már az előadásban beszéltem, tehát, rendszeresen, folyamatosan részt fogunk venni az életükben, a szolgáltatás minden területét figyelni fogjuk, tehát elképzelhetetlen, hogy ne bukjon ki, ha valamelyik kollega nem felel meg a feltételeknek. Tehát, papírokat, bizonyítványokat nem kérünk, hiszen nagyon jól beszélhet valaki egy idegen nyelvet anélkül, hogy bármiféle papírja lenne róla.

Szabó Márton Magyar Közlekedés:
Elhangzott, hogy az utasoknak körülbelül 25%-a választja a taxit a BA.-nak komoly tapasztalata van repülőtér üzemeltetésben, olyanban is, amelyhez van vasúti kapcsolat. Előbb, vagy utóbb, (az egyes terminál előtt, előbb) Budapesten is lesz vasúti kapcsolat. Ez a 25%-os arány mondjuk a Brit repülőtereken, amit a BA. üzemeltet, szintén ennyi, vagy kevesebb? Mert a vasút elszívhatja a levegőt a taxicégek elől.

Woodruff: Nagyon jó kérdés, köszönöm szépen. Nem könnyű megválaszolni, de megpróbálom. Több helyet ismerek, ahol van vasúti közlekedés a repülőtérre és azt kell mondanom, hogy az utazóközönség reakciója nagyon változó. Leginkább attól függ, hogy az a vonat-kapcsolat a városban, hova csatlakozik. Ahol átszállás nélkül a belvárosba lehet jutni, ott természetesen komoly konkurenciája a taxiszolgáltatásnak, de mégis azt kell mondanom, hogy leginkább, a saját autóval közlekedők száma csökken a vasút megjelenésével és ez lenne a cél. Ferihegy megközelítése közúton, mint tudjuk, nem a legjobb. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy az utazóközönséget, a tömegközlekedés felé tereljük, és itt most a Taxit, én a tömegközlekedés részének tekintem.

Lipcsei Gábor Magyar Nemzet:
Azt szeretném megtudni, hogy milyen típusú adatokat kell szolgáltatni a sofőröknek, illetve milyen átvilágításon esnek át a taxitársaságok?

Woodruff: Először is szeretnénk tudni, hogy a cégeknek hány fuvarja van és az hova irányul, annak érdekében, hogy meg tudjuk ítélni annak a cégnek az ügyfélkörét, méretét. Aztán pl. a szervizeléssel kapcsolatos információk, a sofőröknek a kiképzése, ami nagyon érdekel minket. Aztán nagyon fontos a visszajelzés az utasoktól, akár jó, avagy rossz. Hiszen nem csak rossz visszajelzést adhatnak az utasok, hiszen ha valaki nagyon elégedett, akkor jó esetben azt mondja, hogy: Ez tényleg szuper volt!
Ami pedig a biztonsági átvilágítást illeti, a sofőröknek ugyan azon a biztonsági átvilágításon kell majd átesniük, amin nekünk, repülőtéri dolgozóknak át kellett esnünk, ahhoz, hogy a repülőtéren tudjunk dolgozni, és megkapjuk ezeket a csinos kis nyakba való céges kitűzőket.

Dudás Gergely Index:
Ferihegy egynél, az ábrán nem láttam puffer parkolót, a rendelt taxiknak.

Woodruff: Sasszem! Nagyon jól kiszúrtad, hiszen tényleg nincs ilyen. Mint azt bizonyára tudjátok, nagyon kevés hely van az egyes terminál előterénél. Sajnos csak a győztes ajánlattevő puffer parkolójára van ott hely. A rendelésre váró taxiknak a kettes terminálon biztosított helyen kell majd várakoznia, (mint ahogy ezt most is teszik) ahonnan nagyon gyorsan át lehet érni az egyesre rendelés esetén.

Mekkora lesz, a kettesen a puffer parkoló?

Ez a terület, egy teljesen új fejlesztés lesz, és legalább ötven autó számára lesz alkalmas kultúrált várakozásra.

Római Róbert Népszabadság:
Két kérdésem lenne. Az egyik, hogy nem tartanak-e attól, hogy esetleg kiújulnak a konfliktusok a jelenlegi reptéri taxisok és az új szolgáltató között, tehát, hogy nem lesz teljesen zökkenőmentes ez a váltás. A másik kérdés, hogy maga a reptér milyen bevételre számít ebből a szolgáltatásból?

Woodruff: Az első kérdésre az a válaszom, hogy nem tudom elképzelni, hogy Európában, egy demokratikus verseny győztesének jogait bárki megkérdőjelezné, de természetesen rendelkezésünkre áll a reptér teljes biztonsági szolgálata.
A másik felvetés teljesen jogos, hiszen gazdasági társaság vagyunk, tehát természetesen nem ingyen tesszük mindezt. Személyzetet, managmentet, infrastruktúrát, beruházásokat biztosítunk annak érdekében, hogy ez létrejöjjön, épp ezért cserébe egy fuvar alapú díjazásban szeretnénk részesülni, amelynek összege, 350.- forint lesz fuvaronként. Tehát ennyit kell minden fuvar után a Budapest Airportnak befizetni.

Ezek után szép körmondatokban ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy itt lehetett velünk és mennyire számít a közreműködésünkre annak érdekében, hogy a nyilvánosság felé ezt az ügyet jól tálaljuk. Gondoltam, rajtam nem múlik, olyan jól fogom továbbítani, hogy ajajj, csak legyen még kaja. Sajnos a jó helyemnek, amit előre kiválasztottam, volt egy hátránya. Nagyon szem előtt voltam, míg hátul az élelmesebbje folyamatosan táplálkozott. Nem vagyok egy Csogu, de ennyi idő alatt bizony már nálam is elmúlt a tájékoztató előtt elfogyasztott mennyiség jótékony zsibbadása, tehát jól nevelten próbáltam hátraevickélni, hogy felmérjem a lehetőségeket. Nagy meglepetésemre még bőven volt az asztalokon, tehát módszeresen végigkóstoltam, amire már nem volt kapacitásom a tájékoztató előtt. Ez alatt szépen fellazult a társaság, csoportokra bomolva és végre dohányozva elemeztük a hallottakat. Az Indexes fiú csatakiáltás szerűen rohant meg engem, mert mint kiderült, utaztunk már együtt, (én, mint taxi-szolgáltató, ő mint utas) és ez a szemében a szakértelmemet garantálta. (érthető módon) Ettől kisebb csoportosulás támadt körülöttünk és én szerényen, ahogy szoktam, megpróbáltam nekik taxis szemmel megvilágítani a hallottakat.
A harmadik negyedik bagó után azt vettem észre, hogy szép lassan elszivárgott a társaság és láss csodát, az asztalokon még mindig van kaja. Nagyon sajnáltam, hogy nem hoztam szatyrot, pedig a Ricsi mondta, hogy készüljek fel rendesen. Erre nem gondoltam
Szégyellem magam, nagyon!

Forrás: Origo