Repülőgép Emlékpark

Az Est.hu kérdezte:

Miért lett Repülőgép Emlékpark a múzeum neve?
Dr. Palágyi Gábor, alapítványi titkár: Nálunk a repülésből már „kiszuperált”, leállított repülőgépeket lehet megtekinteni. Általában, ha egy gép nem repülhet többet, akkor szétbontják. Egyet-egyet meg szoktak tartani emléknek, hogy az utókor lássa, milyen repülők szolgáltak. Ezért kapta ez a terület a Repülőgép Emlékpark nevet.

Sok múzeummal ellentétben, itt a látogatók felmehetnek a gépekre, sőt, még a pilótaülésbe is beülhetnek. Ez ugyan, külön feladatokat is ró ránk, de megpróbáljuk tartani a múzeum „interaktív” jellegét, hogy a látogatók ne csak, mint szobrot, kiállítási tárgyat szemléljék a gépeket. Így talán megéreznek valamit a repülés hangulatából is. A gépeken mindig ott tartózkodnak a kollégáink, akik 20-30 évet töltöttek el a repülőtéren. Üzemeltették vagy szerelték az adott típust, de olyan is van, aki 33 évig repülte a gépeket. Ők mindig a látogatók rendelkezésére állnak, ha bármilyen kérdésük van. Repülőtéri látogatást is szervezünk, 20 fővel előzetes bejelentkezés alapján. A buszból nem lehet kiszállni, de a repülőtér területén bevisszük a látogatókat olyan helyekre is, ahová azok, akik nem ott dolgoznak, nem léphetnek be. 
 
- Milyen repülőgépeket állítottak ki a parkban? 

 
- Jelenleg az emlékpark gyűjteménye az ötvenes évek magyarországi, polgári repülését fedi le. Az egyik legöregebb repülőgépünk egy 1953-as gyártású Li-2-es, melynek a rekonstrukciója folyamatban van, az utastere már helyreállt. Ez volt az első magyar utasszállító gép, mely igénytelen repülőgép volt és jól bírta a gyűrődést. Rövid kifutópályáról, viszonylag nagy terhekkel üzemeltethették. Nagyon kezesen viselkedett, könnyű volt irányítani. Igazából a repülés mindenese volt. Azt az űrt, amit ez a repülőgép hagyott maga után, miután ezt a típust leállították, azt nem tudta betölteni egyetlen más gép sem. Tettek rá kísérletet, de a mérnököknek nem sikerült felülmúlni a Li-2-es tervezését. 

Korban ezt követi az IL 14-es repülőgép, ami a Li-2-es utód gépe volt, és a MALÉV használta az 50-es évek második felében. Érdekessége, hogy ebből a típusból nem maradt Magyarországon eredeti példány, olyan, amit a MALÉV üzemeltetett. Ami nálunk látható, azt az orosz sarkvidéki szállító flottától kapta a múzeum. Ez a katonai változat, tehát a MALÉV nem pontosan ilyennel repült. Ennek a hasa alatt gépágyútornyok vannak, ahová a védelmi géppuskákat lehetett elhelyezni, vagy pedig a fotógépágyút fényképes felderítéshez. A nagyméretű ajtaja kagylószerűen nyílik ki két oldalra és karos emelővel rakodható. Egy komplett UAZ terepjárót be lehet rakni... 
 
Ezzel közel egykorú a magyar és a kelet-európai országok repülésének

igáslova, a jó öreg két fedelű AN 2-es, ami mezőgazdasági, katonai és polgári feladatokat is ellátott. Gyakorlatilag nem volt a repülésnek olyan területe, ahol a keleti blokkban nem képviseltette magát. A mai napig nagyon megbízható és strapabíró repülőnek tartják. 
 
Korban ez után következnek az IL 18-asok, a nagy, négymotoros utasszállítók. Ez volt a MALÉV első interkontinentális gépe. Konstrukciója korának legmodernebb repülőgépévé tette. Annak idején, a világkiállításon több díjat is nyert. Minden akkor érvényes magassági, sebességi rekordot megdöntött. Az orosz utódállamok területén ma is használják ezt a típust. 
 
Ezt követi korban a MALÉV első sugárhajtású repülőgépe a Tu-134-es. Ezt nagyon szeretik a látogatók, de kedvelt volt a pilóták körében is, mert rendkívül megbízható és jól repülhető típusnak számított. A műszaki különlegessége a bombázógép múltjából következik. 
 
A legnagyobb repülőgép, ami a Parkban található, a Tu-154-es típus. Ez már tényleg a repülés aranykorát idézi. Ez a gép - műszaki megoldásait tekintve - a világ legbiztonságosabb repülője. Minden többszörösen túl volt biztosítva és túl volt építve bennük. Míg a Tu 154-es tábori körülmények között is üzemeltethető volt, a mai csodarepülőknél ez elképzelhetetlen. 

A parkban található még egy Yak-40-es repülőgép, a mai business jet-ek, a méregdrága üzleti repülőgépek ősanyja. Ez egy kisméretű, 28 személyes, regionális utasszállító, melyet olyan szintre fejlesztettek, hogy semmilyen külsős kiszolgálást nem igényel, ugyanis saját áramellátással rendelkezik. Tundrafutói vannak, tehát olyan méretű kerekei, hogy elég rossz minőségű, gyakorlatilag gyepszintű pályára is le lehet vele szállni. 
 
- Mennyit repültek ezek a gépek?  
 
- A repülőgépek élettartamát repült órában és felszállásban szokták számítani. Ha egy gép „bokorugró” járatokat teljesít, tehát sok le- és felszállást hajt végre, akkor az jelentősen csökkenti az élettartamát. A leszállósebesség kb. 250-270 km/h. Ha majdnem teljesen üresek az üzemanyag tankok, akkor is 70 tonna körüli a súlya egy ilyen nagyméretű repülőnek, mint ez a Tu-154-es. 
 
Egyszerű fizika, hogy mekkora terhelést kell elviselnie, mikor ilyen sebességgel gyakorlatilag egy

irányított becsapódás keretében a 70 tonna földet ér. Minden alkalommal nyekken a szerkezet, hiába tervezték nagyon rugalmasra. Mivel nagy magasságban repülnek, nagy sebességgel, a szárnyakon és a repülőgép szerkezeti elemein folyamatos csavaró és nyíró erők ébrednek. A nyomáskülönbség hatására a törzs folyamatos pulzálást végez. Ezek apró mikromozgások, az utasok számára nem nagyon

érzékelhetőek, viszont folyamatosan fárasztják a gép szerkezetét. Ez a Tu-154-es 28 ezer órát töltött a levegőben és 22 ezer leszállása volt. Ez után döntöttek úgy a műszakiak, hogy a repülőgép nem üzemeltethető tovább. 
 
- Repülőgépeken kívül mi látható még itt? 
 
- Lehet, hogy a helikopter pilóták ezért megköveznek, de a repülőgépeken kívül van egy helikopterünk is. A merevszárnyú pilóták és a helikopter pilóták között elég erőteljes a civódás, két külön kasztot képviselnek a repülésen belül. A merevszárnyú pilóták szerint a helikopter attól repül, hogy olyan ronda, hogy taszítja a föld... 

Látható nálunk egy Mi-2-es székesfehérvári telephelyű mentőhelikopter, amely a saját lábán érkezett ide, Ferihegyre. Az Országos Mentőszolgálat adományozta a múzeumnak. Nem volt elegendő fedezetük, hogy a teljes helikopter flottát műszaki nagyjavításnak vessék alá, ezért néhány gépet leállítottak. Ez az egyik, tehát - elméletileg - egy műszaki nagyjavítás után ez a helikopter még üzemképes lenne. Láthatunk még itt földi kiszolgáló járműveket is, melyek a nagyrepülőgépeket segítették. A cateringes autóval az előkészített ételeket és italokat szállították a géphez. A platórésze hidraulikusan felemelkedett az ajtók magasságába és egyszerűen csak át kellett gurítani az ételszállító trolikat, melyek egyébként semmit nem változtak az elmúlt 50 évben. 
 
A fedélzeti víztartályokból - mikor a repülőgép üzemen kívül volt - az úgynevezett vizes kocsiba lehetett leereszteni a vizet. Mellette egy konténer-szállító látható. A leszállító radar segítségével mérték be a kifutópályát megközelítő repülőgépet. A konténerben a radarernyő előtt ült egy úriember rádióval a fején és mondta a pilótának, hogy kicsit jobbra, kicsit balra, jobban ereszkedj... 
 
Ma már - ha a pilóta hozzá se nyúl a kormányszervekhez - a robot le tud szállni saját magától. 

Az előtéri vontatók a kisméretű repülőgépeket, a csomagszállító kocsikat és a vontatóvillákat húzzák a repülőgépekhez. Hajtóművek és hajtómű részegységek is vannak és még nagyon sok érdekes dolog. 
 
- Ön is repül? 
 
- Jogász vagyok, de gyermekkorom óta vonzott a repülés. Kanyargós utakon, de visszajutottam a

gyerekkori álomhoz. Hobbi szinten vitorlázó repülőt vezetek, illetve elkezdtem a motoros repülői kiképzésemet, jogászként pedig, a repülőmúzeum vezetését is ellátom.