• IT-business Schopp Attila,

Nem könnyű megtervezni az éves és napi munkabeosztást olyan helyeken, ahol a dolgozókra számtalan különböző munkajogi szabály vonatkozik. Különösen felelősségteljes feladat ez, ha a dolgozók munkája a magyar légtér forgalmának irányítása.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – ennek az ideális felosztásnak már többnyire az első harmada sem igaz: kevesen vannak, akik mindennap pontosan nyolc órát dolgoznak. A dolgozók többsége számára azonban a munkanap (elméletileg) mégiscsak nyolc órából áll; ennek megfelelően a munkanapok megtervezése és a munkaidő (törvényileg kötelező) nyilvántartása sem okoz túlzott nehézségeket – legfeljebb a túlórákat kell számon tartani és kompenzálni.

Csökkenjen az élőmunka mennyisége

Számos munkahelyen azonban ennél sokkal bonyolultabb rendszerben végzik munkájukat a dolgozók. A közlekedési vállalatoknál, őrző-védő vagy más, állandó jelenlétet megkövetelő cégeknél gyakran 12 vagy 24 órás szolgálatot adnak a dolgozók. Ezeknél a társaságoknál a dolgozók beosztása igen komplex feladat lehet: figyelni kell egyrészt a Munka törvénykönyvének előírásaira a kötelező pihenőidőkről, másrészt sokszor a változó foglalkoztatási igényekhez kell rendelni a dolgozókat, különben esetleg nem lesz, aki vezesse a buszt, vagy ellenőrizze a jegyeket – mondja Sali Róbert, az Atigris vezérigazgató-helyettese.

A légtér is üzlet

Ezek között a cégek között is különleges helyet foglal el a magyar légtér irányításáért felelős, teljes egészében állami tulajdonban álló HungaroControl Zrt. A cég közel 700 dolgozóján (köztük a mintegy 200 légiirányítón és ugyanennyi műszaki szakemberen, illetve légiforgalmi tiszten) múlik, hogy zavartalan-e a magyar légtérben a repülőgépek forgalma, biztonságosan szállnak-e fel és le Ferihegyen és a vidéki repülőtereken a gépek.

A légiforgalmi irányításban az elsődleges szempont a légiközlekedés biztonságának szavatolása, minden mást ennek kell alárendelni – mondja Hangyál Gyula, a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat vezérigazgató-helyettese. Ugyanakkor más szempontok is szerepet kapnak: a HungaroControlnak és a céget tulajdonló magyar államnak is érdeke, hogy a magyar légtér minél jobb kihasználtsággal működjön. A légiforgalmi irányítás ugyanis az Európai Bizottság rendelete alapján költségtérítéses alapon működik, az ország felett átrepülő gépeket üzemeltető légitársaságok díjat fizetnek a légtér használatáért és a légi navigációs szolgáltatásokért.

A légitársaságok az általuk repült útvonal kiválasztását több tényezőtől teszik függővé. E szempontok között az üzemanyagárak mellett kiemelten fontos, hogy egy ország légiforgalmi szolgáltatója milyen hatékonyan és mennyire rugalmasan szolgálja ki repülőgépeiket, milyen áron milyen kapacitást biztosít a növekvő igények kielégítésére.

Éppen emiatt a légtér kihasználhatósága nagymértékben függ az adott ország légiforgalmi irányítóinak képzettségétől, felkészültségétől – említ egy elsőre talán nem nyilvánvaló tényt Hangyál Gyula. A légitársaságok az üzemanyag-takarékosság miatt szeretik optimális útvonalon és magasságban közlekedtetni repülőgépeiket: ha a magyar légiforgalmi irányítás „össze tudja húzni” a légteret, vagyis a biztonsági előírások betartása mellett a lehető legtöbb gépet tudja ideális magasságban repültetni, akkor a magyar légtér vonzóbb lesz a légitársaságok számára. Ily módon tehát a légiforgalmi irányítás emberi erőforrásainak optimális felhasználása nemcsak repülésbiztonsági feladat, hanem a HungaroControl és az ország gazdasági érdeke is.

Ötnapos ritmusban

A hatékonyság elérése azonban nem egyszerű. A légiforgalmi irányítók vezénylése széles áttekintést és gondosságot igénylő, különösen nehéz feladat, mivel elkészítése során az ésszerűségi és személyi szempontokon túlmenően meglehetősen bonyolult előírásrendszert is be kell tartani. Ilyen előírások vannak egyrészt a Munka Törvénykönyvében, másrészt a kollektív szerződésben és végül a repülésbiztonságra vonatkozó nemzetközi egyezményekben. A vezénylési rendszer végső célja az, hogy az adott munkahelyhez és feladathoz mindig a megfelelő jogosultsággal és tudással rendelkező emberi erőforrást rendelje hozzá.

A tervezés első lépése az úgynevezett szolgálatvezénylés: ennek során azt döntik el, hogy kinek melyik napon kell munkába állnia. Mivel a légiforgalmi irányítók 12 órás szolgálatokat adnak, ennek kialakult – alapesetben ötnapos – algoritmusa van. A dolgozó, mondjuk, hétfőn nappali szolgálatban van, kedden éjszakaiban (vagyis szerda reggel 7 órakor adja le a szolgálatát); a szerda a „lelépős nap”, a csütörtök a pihenőnap, a péntek a kötelező szabadnap, majd szombaton ismét jön a nappali műszak.

A szolgálatvezénylés öt hétre előre készül, természetesen figyelve az éppen szabadságon vagy betegállományban lévő munkatársakra.

Külön el kell készíteni az úgynevezett munkateremre, ahol a közel- és távolkörzeti irányítók dolgoznak (ez utóbbi szolgálat működött korábban a Gellért-hegy gyomrában), illetve a repülőtéri toronyra, ahonnan a földön mozgó, illetve a le- és felszállást végző gépeket irányítják.

Irányítók és munkahelyek

Még nehezebb a feladat következő része: az egy időben szolgálatot teljesítő dolgozók beosztása adott munkahelyekre, az úgynevezett beültetés. Természetesen nem egy irányító felel a teljes forgalomért: a légtér több szektorra van osztva, és ezeket egy-egy légiirányító figyeli; ezt nevezik munkahelynek. Ha azonban a légiforgalom nagysága egy adott szektorban meghalad egy bizonyos szintet, a szektort kettéosztják, és új munkahelyet állítanak be. A forgalom növekedésével igény szerint nyitnak újabb és újabb szektorokat és munkahelyeket; ha csökken a forgalom, akkor pedig összevonják a szektorokat, és megszűnik egy-egy munkahely – magyarázza a laikusok előtt ismeretlen finomságokat Hangyál Gyula.

A forgalom persze nem hektikusan változik: a légtér-felhasználási terv és a légiforgalmi áramlástervezési előrejelzések alapján viszonylag pontosan meg lehet becsülni, hogy a nap folyamán az egyes szektorokban milyen forgalom várható. Ez alapján viszont az is elég jól megtervezhető, hogy adott szolgálatban és időszakban hány munkahelyre lesz szükség. „Természetesen az élet bármikor közbeszólhat: fel kell készülni a váratlan helyzetekre, az előre nem látható időjárási körülményekre, a késésekre” – árnyalja a képet a vezérigazgató-helyettes.

A beültetés tervezése a napi szolgálatot felügyelő műszakvezetők (supervisorok) feladata. Nekik kell beosztaniuk, hogy a szolgálat során melyik ember mikor, mennyi ideig és milyen légteret figyel; eközben figyelemmel kell lenniük az olyan szabályokra, hogy egy szolgálat alatt egy irányító legfeljebb kilenc órát tölthet a monitor előtt, vagy hogy egyhuzamban legfeljebb 180 percig irányíthat, és utána minimálisan 45 perces pihenőidőt kell adni neki.

Táblázatok dzsungele

Mindezeket a feladatokat hagyományosan Excel-táblázatok segítségével végezték el a HungaroControlnál – veszi vissza a szót Sali Róbert. Az egyes táblázatokat állományszerveren tárolták, ahol az egymáshoz tartozó állományokat makrók segítségével kapcsolták össze. A táblázatok a munkaerő-vezénylési rend különböző szakaszait fedték le, de az adatok sokszor kézi erővel kerültek be az állományokba. Hasonlóképpen nagyon sok manuális munkával kellett előállítani a bérszámfejtéshez szükséges adatokat vagy az európai és magyar hatóságok által igényelt statisztikákat, nem beszélve a vállalat vezetése által igényelt információkról.

A hosszú évek alatt kialakult rendszer sokáig jól működött, de egyre inkább kezdtek megmutatkozni a korlátai. Mind nagyobb mértékű lett az adatszolgáltatási kötelezettség, a vállalat vezetése is egyre pontosabb és frissebb statisztikákat akart kapni a működésről, és a régi megoldás a sok manuális adatbevitellel tág teret hagyott az emberi hibának. A légiforgalom folyamatos növekedése miatt az egy szolgálatban szükséges emberek száma is nőtt, ami tovább bonyolította a vezénylés és a beültetés elkészítését. Ráadásul az Excel is a lehetőségeinek végére ért: egy-egy mezőt már nemcsak annak háttérszíne és a beírt szöveg színe jellemzett, hanem magának a szövegnek a kódja is; így aztán a táblázatok kiolvasása szinte a titkosírás megfejtéséhez hasonlított.

Mindezek alapján úgy

döntött a HungaroControl vezetősége, hogy új, egységes és központosított vezénylési rendszerrel váltja ki az addigi megoldást.

A fejlesztéssel azt az Atigrist bízták meg, amely már korábban is több sikeres projektet hajtott végre a vállalatnál.

Az alapfeladat viszonylag egyszerűen megfogalmazható volt – mondja Sinka Gábor, az Atigris fejlesztési vezetője: olyan, szabványos technológiákra épülő, megbízható (99,99 százalékos rendelkezésre állású) szoftvert kellett készíteni, amely jól beilleszthető a HungaroControlnál működő Microsoft-környezetbe.

A HungaroControl elvárásai között volt, hogy a vezénylési rendszert a korábbinál biztonságosabban és hatékonyabb módon lehessen üzemeltetni: csökkenjen az adminisztrációhoz szükséges élőmunka mennyisége, a lehetőségekhez képest szűnjön meg a redundancia és az emberi hibázás esélye. Kiemelten fontos szempont volt, hogy az új rendszer dokumentáltan és finomabban kövesse a vezénylési eseményeket: a korábban alkalmazott 45 perces időszeletek helyett akár percenként is lehessen vezényelni, beültetést vagy bármilyen más műveletet engedélyezni és végrehajtani.

Ugyancsak követelményként határozták meg, hogy a szoftver képes legyen adatokat cserélni és együttműködni a vállalat más rendszereivel, elsősorban is a bérszámfejtő rendszerrel.

Központosított, de rugalmas

A fejlesztés során követett egyik fontos alapelv a központosítás volt. Az eddig különféle Excel-táblázatokban szétszórtan megtalálható adatokat egyetlen (Microsoft SQL Server 2008) adatbázisban vonták össze; az adatok előre definiált nézetei pedig minden esetben képesek helyettesíteni az eddigi megoldás bármely táblázatát.

A rendszer egyik különlegessége, hogy igazából csak az alapadatokat tartalmazza, minden mást ezekből állít elő a megfelelő algoritmusok segítségével. A vezénylés zöme a már említett ötnapos periódussal zajlik, de nem kell előre beírni, hogy melyik napon melyik dolgozó éppen a ciklus melyik napját tölti. A minta megadása után – kinek, melyik napon, milyen feladatot kell ellátnia – a rendszer a teljes dolgozói állományra vonatkozóan kiszámolja az „ideális” beosztást, anélkül, hogy kézzel ki kellene tölteni minden egyes napot – magyarázza a működés lényegét Sali Róbert. A minta persze ritkán ismétlődik teljesen szabályosan, de csak az eltéréseket kell manuálisan beírni, és onnan a rendszer ismét újraszámolja a beosztásokat. „Mindig az ideális állapotból indulunk ki, a valós állapotot pedig ennek a módosításával állítjuk elő, legyen szó szabadságról, betegállományról, szolgálatcseréről vagy oktatásról” – teszi hozzá a fejlesztési vezető.

Ennek több előnye is van. Egyrészt egyetlen gombnyomással bármely jövőbeni dátumra vonatkozóan meg lehet nézni, hogy az illető éppen milyen szolgálatban lesz (vagy éppen pihenőidejét tölti). Ennél fontosabb azonban, hogy az adatok mennyisége nem nő kezelhetetlen mértékben, és így a lekérdezések sem lesznek egyre lassabbak, ami a napi működtetés során jelent nagy könnyebbséget.

Egy másik fontos tervezési alapelv a paraméterezhetőség volt. A magyar jogszabályi környezet nagyon sűrűn változik, és a rendszernek a lehető legegyszerűbben kell tudnia követni ezeket a módosulásokat. Ennek megfelelően az egyes munkahelyek és munkatársak paraméterei, valamint a rendszer erőforrásai is külön állíthatók egy kifinomult metódus szerint. „Ha mondjuk a dolgozók munkaidő-kedvezménye 10-ről 8 százalékra csökken, akkor sem kell belenyúlni a forráskódba, hanem egyszerűen át kell írni a számot a megfelelő rubrikában, és onnan kezdve ennek megfelelően számol a rendszer” – érzékelteti ennek fontosságát Sinka Gábor. De ugyanez vonatkozik bármilyen más előírásra és tulajdonságra: ha egy dolgozó újabb szakszolgálati engedélyt szerez, vagy valamelyik munkahely beállításai megváltoznak, azt is ugyanilyen egyszerűen át lehet írni a rendszerben.

Betartott szabályok

Az új rendszernek köszönhetően alaposan átalakult a vezénylés és a beültetés menete. A törzsbeosztás könnyen elkészíthető hónapokkal, akár évekkel előre; egyszerűen figyelembe vehetők a szabadságok, és hatékonyabban lehet tervezni a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Különösen sokat jelent ez váratlan helyzetek esetén: ha hirtelen helyettesíteni kell valakit, vagy a tervezettnél több emberre van szükség, gyorsan kiválasztható, hogy kik azok, akiknek a munkabeosztása lehetővé teszi a soron kívüli behívást.

A beültetést megtervező supervisorok munkája is sokat egyszerűsödött. A rendszerben már eleve csak azokat a dolgozókat látja, akik aznapra be lettek osztva. A szoftver tartalmazza az előre elkészített szektorkonfigurációkat is, amelyben látszik, hogy a szolgálat során várhatóan mikor hány emberre lesz szükség a légiforgalom kiszolgálásához. Az egyes intervallumokhoz vidd-és-dobd módszerrel lehet hozzárendelni az embereket; az alapbeállítás szerinti időszak természetesen növelhető vagy csökkenthető.

A beültetés elkészítése során a rendszer automatikusan figyeli és betartatja a szabályokat: nem engedi, hogy olyan munkahelyre osszanak be egy dolgozót, ahova nincs érvényes szakszolgálati és orvosi engedélye; jelzi, ha egy dolgozót egy időben két szektorra osztottak be; ha túllépi az egyhuzamban vagy az egy szolgálatban engedélyezett irányítási időt. A szoftver más módszerekkel is könnyíti a supervisorok dolgát: amikor a listából az egyes szektorokhoz választja ki az embereket, mindig azok kerülnek az első helyre, akik addig a legkevesebb időt töltötték a monitor előtt, elkerülve ezáltal bizonyos dolgozók túl- és mások alulfoglalkoztatottságát – sorolja az előnyöket Sali Róbert.

Nemcsak mikro-, hanem makroszinten is ügyel a rendszer a dolgozók arányos foglalkoztatására. A pontos nyilvántartás segítségével könnyen nyomon követhető, hogy ki milyen munkahelyen mennyi időt töltött el: ez azért fontos, mert a szakszolgálati engedélyek megújításához bizonyos időszak alatt adott ideig kell a munkát végezni. A vezénylési rendszer ennek tervezését is megkönnyíti, mint ahogy jó előre tervezhetővé teszi a kötelező oktatások, továbbképzések beütemezését is.

Bérek pontosan, időben

Ez adja a vezénylési rendszer egy további előnyét: a bérszámfejtés megkönnyítését. A légiirányítók bére nagyban függ a munkaidő tényleges felhasználásától – nem véletlenül voltak annyiféle kóddal ellátva a régi Excel-táblák, amelyekből jó egy hétig tartott előállítani a bérszámfejtő rendszer számára az adatokat.

Most viszont minden szükséges adatot (percnyi pontossággal) tartalmaz a rendszer. Azonnal lehet tudni, hogy milyen jellegű munkavégzéssel mennyi időt töltött az adott dolgozó; ezekhez milyen pótlékok járnak, milyen kedvezményeket vonnak maguk után. Mindezeket a szükséges adatokat szabványos felületen keresztül, szabványos formátumban át lehet adni a bérszámfejtő rendszernek, amely a paraméterek alapján azonnal ki tudja számolni a fizetendő bért.

A szoftver nemcsak a légiirányítók, hanem a HungaroControl összes dolgozójának munkabeosztását kezeli (az irodai dolgozók esetében ez persze jóval egyszerűbb), így a teljes állomány bérszámfejtése ebből a rendszerből történhet.

Különösen nagy segítséget jelent ez az úgynevezett másodjogviszonyban dolgozó munkatársak esetén: ők azok, akik két különböző munkakörben dolgoznak (például négy órában irányítanak, négy órában oktatnak). Mind a két munkakörhöz teljesen eltérő feltételek (éves szabadság, munkaidő-kedvezmény, pótlék, egyebek) társulnak, ami számos vezénylési nehézséget okoz. Ha például leadott egy 12 órás szolgálatot, akkor mikor jöhet be legközelebb oktatni, és mikor kell újra szolgálatba lépnie? A rendszer segítségével ezeknek a kezelése is sokkal egyszerűbbé vált.

Megbízható adatokból

Az egységes és központi rendszer jó néhány üzleti előnyt kínál a HungaroControl számára – mondja Hangyál Gyula. Hatékonyan, a produktív időt növelve lehet elkészíteni a vezénylést, az éves szabadságolási és oktatási tervet, ami jobban kihasználhatóvá teszi az emberi erőforrásokat; az adatbázisban tárolt és felhalmozott tényadatok alapján pedig utólag elemezni lehet a vezénylés hatékonyságát.

Ez utóbbit megkönnyíti, hogy a központi adatbázisból SQL-lekérdezések segítségével bármilyen időintervallumra bármilyen statisztika kinyerhető: percek alatt készülnek el olyan kimutatások, amelyek előállításához korábban programozók többnapi munkájára volt szükség. Az sem mellékes, hogy ezek az adatok többé nem esetlegesek, hanem mindig konzisztensek, egységesek, a tényeken alapulnak – nem fordulhat elő, hogy egy makró hibája miatt fontos adatok nem kerülnek át egyik táblázatból a másikba.

A központosított adatbázis az adatok mentését és helyreállítását is megkönnyíti.

A paraméterezés révén a HungaroControl számára kialakított rendszer viszonylag egyszerűen alkalmazható más területen is – teszi még hozzá Sali Róbert. Számos olyan tevékenység van, ahol a napi munkát az aktuális igények szerint kell megszervezni és a dolgozókat a rendelkezésre álló (vagy szükséges) erőforrásokhoz kell rendelni. „Néhány címke átírásával, a szabályokra vonatkozó paraméterek megváltoztatásával a szoftvert fel tudja használni akár egy szolgáltatócég a call centerben, egy közlekedési vállalat a sofőrök beosztásának elkészítéséhez, vagy akár egy kórház az orvosok, nővérek és műtők beosztására” – sorolja a lehetséges felhasználási területeket az Atigris vezérigazgató-helyettese.