Dr. Fischl Vilmossal teológus korunkban egy évfolyamba jártunk, de már régen nem találkoztunk egymással, így mindketten örömmel készültünk az interjúra. Én automatikusan a Ferihegy 2B-re mentem volna, hiszen jártam már a kápolnában, de Vilmos figyelmeztetett: az ökumenikus kápolnát novemberben ideiglenesen megszüntették, így most Ferihegy 1-en kell találkoznunk.

- Miért szűnt meg a 2B terminálon a kápolna?

 - Hatalmas építkezés zajlik a repülőtéren, hiszen a 2A és a 2B terminál között fedett összekötő hidat építenek. Mivel a kápolna is ezen a területen helyezkedik el, ezért ott nem tudjuk a szolgálatunkat végezni. Egyelőre még azt sem nem tudjuk, mikorra készül el az új kápolna. Reméljük azonban, hogy még ebben az évben megépül és folytathatjuk a megszokott keretek között a szolgálatunkat.

A reptér vezetősége felé, valamint az országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak is jeleztük, az új keretek között továbbra is a katolikus és református testvérekkel közösen szeretnénk végezni szolgálatukat. Szó volt ugyanis arról, hogy a tulajdonos döntése szerint, különböző vallásokat is szeretnének meghívni ebbe az új kápolnába. Mi azonban szeretnénk, ha ez a kápolna keresztény keretek között maradna.

- Hogyan jött létre a Ferihegyi lelkészség és te hogyan lettél itt lelkész?

- A repülőtéri lelkészség ökumenikus szinten a 2B terminál megépülésekor jött létre, hiszen akkor építették meg a kápolnát is. Korábban vatikáni kezdeményezésre a Ferihegy 1-en volt egy katolikus papnak irodája, aztán később bekapcsolódott a református egyház is a munkába. Amikor 1998-ban a 2B terminálon az új kápolnát felavatták, Harmati Béla evangélikus püspök kezdeményezte, hogy mi is küldjünk ide lelkészt.

2001-ben Szebik püspökúr szólt nekem, hogy rám gondolt ebben a szolgálatban. Jómagam korábban ejtőernyős kiképzésben vettem részt és megvan a kisgépes szakszolgálati engedélyem, ezért rálátással rendelkezem, ezért szerette volna, ha elvállalom a küldetést.

2001. május elsejétől dolgozom a reptéren. A kápolnában rengeteg szolgálatom volt, a keresztelőtől kezdve, konfirmációig, esketésig minden, de lelkipásztori beszélgetéseket is folyattam a várakozó utasok- és a reptéri személyzet tagjaival. 

- A keresztelőt, esküvőt kérők általában magyar állampolgárok?

- Igen, bár nem feltétlen. Volt arra is példa, hogy Amerikából jöttek. Az Interneten egy asszony megtudta, hogy itt van evangélikus kápolna és felvette velem a kapcsolatot. Kérdezte, megtenném-e azt, hogy összeadom őket a kedvesével. Mondtam neki, hogy ha a magyar törvényeknek megfelelnek, akkor semmi probléma. Leírtam neki, hogy be kellene mutatniuk a kinti házassági anyakönyvi kivonatukat, és a keresztelésükről, konfirmációjukról szóló papírokat is.

Az asszony mondta, hogy ő evangélikus, meg van keresztelve, és meg is van konfirmálva, de a jövendőbeli férje nincsen megkeresztelve. Mondtam neki, hogy akkor a férfi olvassa el Luther Márton Kiskátéját és készüljön fel a konfirmációra belőle, és akkor én itt megkeresztelem, utána megkonfirmál, és jöhet az esküvő.

Eljöttek a New York-i járattal, elbeszélgettünk, aztán megkereszteltem, konfirmált és utána összeadtam őket. És amint kimentek a reptérről, azonnal nászúton voltak. Mondtam nekik, hogy utána integrálódjanak egy kinti evangélikus gyülekezetbe. Később telefonon újra beszélgettünk és elmesélték, hogy van gyülekezetük, sőt a férj örömmel vallja azóta is, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház tagja. A párral máig nem szakadt meg a kapcsolatom: egy évvel később megszületett a gyerekük, és kértek, hogy én kereszteljem meg. Kirepültem az Egyesült Államokba és megkereszteltem a kicsit, az ottani evangélikus gyülekezetükben.

- Kimondhatjuk: nem egy szokványos lelkészi szolgálat, amit végzel!

- A repülőtéri lelkészi szolgálat bizonyos mértékben eltér az általános lelkészi szolgálattól. Sokan megszóltak, hogy hogyan lehet úgy szolgálatot végezni, hogy az embereket csak pár óráig látom. Mindenképpen nyitottnak kell lenni, és meg kell fogalmazni úgy az evangéliumot, hogy az akár pár mondatban is befogadható legyen.
Amikor gépeket áldok meg, akkor nem magát a vasszerkezetet szentelem fel, hanem az embereket áldom meg, akik a gépeken dolgoznak, és azt kívánom, hogy áldás legyen a gépen folyó munkán.

Fontos a reptéri jelenlét, mert az emberek látnak minket, látják, hogy itt az egyház. Rajtunk keresztül pedig Jézussal találkozhatnak azok, akik itt dolgozóként taposómalomban élnek, akik a bürokrácia útjain járnak, vagy akik egyszerűen csak átutaznak Budapesten.

- Az itteni munkatársak körében vannak olyanok, akikről elmondhatjuk, hogy a „reptéri gyülekezet” tagjai?

- A reptér állománya mozog. Konkrét gyülekezet nincsen, de vannak alkalmazottak, akikkel tartom a kapcsolatot.
Amikor a kápolnában minden hónap harmadik vasárnapján evangélikus istentiszteletet tartottam, volt, hogy csak ketten-hárman jöttek el. De volt olyan alkalom is, amikor többen ott voltak, egy egész gyülekezetnyi ember, máskor meg csak egy embernek beszéltem. Egyszer hét katolikus teológusnak tartottam istentiszteletet, tehát rendkívül változó, kinek kell prédikálni.

Nem lehet gyülekezeti határokat meghúzni. A reptérnek 2800 alkalmazottja van, 2100 a MALÉV-nak, de ezek közül sokan otthon is gyakorolják a vallásukat, és megint sokan vannak, akik otthon sem mennek templomba. Vannak stresszes munkahelyek, mint pl. a közlekedésbiztonsági munkakör, akiknek óránként van tízperc szünetük, ők sokszor feljöttek a kápolnába pihenni. Ők azok, akik átmotoznak, átvizsgálják a bőröndöket. Rendkívül nagy a felelősségük, meg kell találniuk, ha van valami olyasmi, ami problémát okozhat a gépen.

- Van a reptéri lelkészeknek érdekképviseleti, összefogó szervezetük?

- Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének (IACAC) hívják a szervezetet. Térdelő, imádkozó alak a jelképük. Ennek a szövetségnek van egy elnöke és két alelnöke, pénztárosa, titkára. A tisztségviselők a világ különböző pontjain szolgálnak. Majdnem minden reptéren van lelkészség, általában ökumenikus szolgálat ez.
Évente egyszer van a szövetségnek konferenciája, eddig kétszer voltam, Indianapolisban és Párizsban. Egy ilyen konferencia szakmai konzultáció, repülésbiztonságról, pszichológiáról, katasztrófavédelemről.

- Szolgálatod alatt volt már olyan, hogy egy katasztrófa, légiszerencsétlenség után kellett lelkigondoznod?

- Repülőgépkatasztrófa hál’ Istennek nem volt, de olyan volt már, hogy 2001. szeptember 11. után pár hónappal a MALÉV járat visszafordult az Atlanti-óceán felett, mert valami meghibásodott a gépen, és akkor a megérkező utasokkal beszélgettem a történtekről. Szerencsére nincsenek nagy és rendkívüli események, sőt mondhatjuk, hogy az lenne a rossz, ha valami olyasmi történne, amibe nekünk is be kell szállnunk.

- Nemrégiben a repülőtéri sztrájkról naponta adtak hírt a híradók, lapok. Te hogyan élted meg, hogyan élted át az itteni eseményeket?

- Mint ismeretes, a sztrájk az alkalmazottak részéről volt egyfajta tiltakozás a vezetőséggel, menedzsmenttel szemben. Mivel magánkézben van a reptér, a vezetés annak ellenére, hogy nyereséges a reptér, szeretné minél gazdaságosabban üzemeltetni. Sok embert elküldtek már, az itt dolgozókra pedig sok munka hárul.
Azokban a napokban sok utas ittrekedt a terminálokon. Papi civilben járkáltam közöttük és sokan odajöttek hozzám, információt kérni. Kisebb pánikhangulat volt, s bár lassan, de ment az átvizsgálás, a gépfelszállás. Feszültséget okozott azonban a tömeg, a hosszú sorban állás, a gépindulások kimaradása. Személyesen úgy éltem át a dolgot, hogy odajöttek hozzám, odafordultak, egyszóval én nem sztrájkoltam.

- Korábban az idegenrendészet is hozzátok tartozott. Ott milyen tapasztalataid voltak?

- Szolgálatom elején volt a reptéren egy idegenrendészeti fogda, olyan utasokkal, akik menekültként Magyarországon szerettek volna maradni és ezért mindent megtettek. Manapság azonban új törvények vannak, és már nem a reptér területén őrzik a menekülteket, hanem például a debreceni idegenrendészeti fogdában.
De azelőtt számos muszlimmal is találkoztam, akik Irakból jöttek, és a vécében lehúzták az útlevelüket, hogy nálunk maradhassanak. Arab nyelvtudásomnak köszönhetően a saját nyelvükön beszélgettem velük.
A kápolnába iszlám hívek is betévedtek már, akik tőlem kérdezték, mutassam meg, merre van Mekka, mert imádkozni szeretnének. Nyitottnak kell lenni, csakis ökumenikus gondolkodással lehet itt a szolgálatot végezni.

A beszélgetés után még kimentünk a reptérre az utasok közé. Én most tudtam meg, hogy a reptér eredeti alakját Dávid Károly álmodta meg, még 1939-ben, de az építkezés csak 1942-ben kezdődött meg. Ez azonban kisebb pech volt. A világháború alatt ugyanis ez az épület is lerombolódott, és végül csak 1950-ben nyitották meg az utasforgalom előtt. Sokan talán nem tudják: az épület egy repülőgépet formáz, amit igazán csak a magasból érzékelhet az ember.

A reptéren érdekes a hangulat, néha tele van zsongással, ide-oda cikkázó utasokkal, máskor meg teljesen kiürülnek a várók, és a hatalmas termek üresen tátongnak. Mivel sikerült a long time parkolóba állnom, így akár még egy napig maradhattam volna a forgatagban, a parkolójegyem mindenesetre kitartott volna.

Dr. Fischl Vilmos fogadóórája a Ferihegy 1-es reptéren:

Minden hétfőn 13-16-ig és szerdán 9-16 óráig, illetve minden hónap harmadik vasárnapján négy órakor. Most egyelőre nem tart istentiszteletet, majd ha elkészül a kápolna.