Tegnap jöttem haza Ausztráliából, és egyből nekiültem leírni ezt a történetet, ami még az odautazáskor történt meg velem.

Szóval, tavaly ilyenkor szálltam fel a Ferihegy 2-ről, mókás ingben és Gucci topánkában. 32 fok volt és keleti szél fújt, emlékszem, mert lefújta a kalapomat a fejemről. Merthogy az is volt rajtam csak a szél lefújta.
Na mindegy. Szóval beszálltam a Boing 747-be, hogy én most elmegyek Camberrába, hogy angolt tanuljak meg bébiszitterkedjek. Fiú vagyok amúgy, de tavaly még csak 17 éves voltam, és anyukám azt mondta indulás előtt, hogy a vonásaim oly lányosak, hogy ebből biztosan nem lesz gond. Nem is lett, na de az egy másik történet.

No de repüljünk vissza az időben egy kicsit! Egyelőre ott ülök a Boing fedélzetén, az ablak mellett, és repülök el a francba Magyarországról, értik? Nagyon durva élmény, egyszerűen fantasztikus! Még sohasem repültem azelőtt. Mellettem egy nyanya horkol, de ez a kedvem le nem lohaszthatja. A repülés izgalma és a termodinamikus nyomásváltozások ugyanis meglepő eredményt hoznak! Feláll a faszom! De olyan keményen, követelőddzön és izgágán, ahogyan a földön sosem! Szinte éreztem, ahogy repeszteni készül a nadrágom, amin a fészkelődéstől csak úgy csörögnek a láncok!

ÉS ERRE mi történik? Megjön a stewardess, képembe mosolyog és megkérdi innék-e valamit? Mondom neki, persze hogy innék, dupla whiskyt, és ha lehet kettőt. Közben a szemem már a csaj testét lapogatja, azokat a hihetetlen hosszú combokat a formaszoknya alatt, hisz képzelhetik. A sztyuvi észreveszi ezt, de csak mosolyog tovább, nem kérdezi hogy „elég idős vagyok ahhoz hogy piát igyak” meg hasonló baromságokat. Ehelyett már megy is, a valagát riszálva, és pár percen belül hozza is a whiskyt, jéggel, meg szívószállal, hogy jobban üssön.

Hátradőlők a széken, ledöntöm a piákat, és figyelem, ahogy a bige végigimbolyog a fedélzeten, és végigkérdezgeti a jónépet, mit nyomna szívesen a burájába. Erre felbukkan egy másik sztyuvi is, ha lehet még jobb picsával, mint ez! A farkam már majd eldurran. Észreveszem, hogy a fedélzeti kanok nagy részénél is dagad a répa. És akkor már tudom, hogy itt OLTÁRI orgia fog következni!!!
- PINCÉR! – üvöltöm kissé oltári hangon, hiába na, a whisky megütött. A stewardess odajön hozzám és megkérdi, mi a faszt ordítok.
- Kérek… még egy…
- Mit parancsol uram? – hajol közelebb a lány, a melle belelóg a szemembe.
- A SEGGED! – kiáltok föl, és nadrágon abban a pillanatban szétreped, a farkam pedig felpattan a köldökömig. – A SEGGED parancsolom!

A lány meg sem lepődik, csak elmosolyodik, és hátat fordít nekem. A szoknya alatt a világ legkeményebb popsija feszül, és én lila köddel az agyamban bámulom.
- Na mi van kisfiam? – kérdi gonoszul. - Csak bámulod?
Körülnézek. Az egész gép minket néz. Mellettem a nyanya még mindig hortyog nyálkás orrhangján. Legszívesebben fejére húznék egy zacskót és lepaterolnám a csomagtérbe. Merhogy kéne a két ülés a dugáshoz.
A styuvi kitalálja a gondolataim, és megrázza a fenekét.
- Nem fekve csináljuk. Gyere, ujjaz meg!
Remegő kezekkel gyűröm fel a szoknyáját, és bedugom a kezem a combjai közé.
TE JÓSZAGÚ ATYAVILÁG!!

A csaj olyan forró meg nedves meg selymes meg kitárulkozó, hogy én ilyet még frankón nem éreztem sohasem. Semmi nincs a szoknya alatt, és a kezem gond nélkül kitapogatja másodperceken belül testének G pontját, mire azonnal elélvez, és tiszta ragacs lesz a karom.
- Na ez fasza volt – lihegi. Most nyalj!
Erre bedugom a fejem a szoknyája alá, kurvára nem látok semmit, de gondolhatják, ez engem mennyire érdekel. Olyan illatos picsaszag van, mintha a Taj Mahal kertjében járnék. Nyelvem már mécsed is a tocsogó lyukba, ismét megszívom a G pontját, mire sikoltva ontani kezdi a nedveit. Ujjam közbe feldugom a seggébe. Picit, szagtalant szellent, aztán nyögdécselni kezd majd háromszor elélvez.

Közben hallom, hogy az utasok is kezdenek beindulni. Prédámat féltve kihúzom a fejem a styuvi valagából, és dühös arccal kémlelek körbe, mint egy begerjedt indián. Látom, ahogyan a sok totyakos seggfej próbálja a klotyóba terelgetni aranyeres lábú feleségét, „Hidd el szivi, neked MOST kell pisilned”, meg hasonló szar szövegekkel, csakhogy bevethessék 700 km per órával surranó farkukat. Na mondom magamban AZT MÁR NEM!
Látom, ahogyan közeledik felénk a sok, nemi vágytól becsavarodott, vigyorgó pasas, és mind a markában csattogtatja vöröslő makkját. Egy pillanatra pánikba esek, aztán felülkerekedik bennem az elszántság, hogy megvédjem életem nőjét. Előrántom mindig magamnál hordott 357-es magnumomat, amit határtalan ügyességgel csempésztem fel a gépre (antimagnetikus kapszulába rejtettem és feltuszakoltam a bélcsatornámba).
- Mindenki ott marad ahol van! – kiáltom, és körbemutatom a fegyvert. A kanos jónép erre visszakozik, farkuk nyomban lelohad. A stewardess azonban, akin az előbb dolgoztam, egyáltalán nem rémül meg, és nem kezd el sikoltozni, hogy te jó ég, fegyver van nála, meg ilyesmi - inkább úgy tűnik, lenyűgözi, milyen hihetetlenül bátor és férfias vagyok. „Kapjátok be” pillantást vet a többiek felé, aztán térdrerogy, előveszi a sudribunkóm, és jókat cuppogva szopni kezdi.

A többiek, belátva, hogy a csajom foglalt, a másik styuvira vetik magukat, aki a gép hátuljában áll döbbenten, a hüvelykujját szopogatva. Az utassereglet férfitagjai nyomban adnak neki más szopogatnivalót, a hölgyek pedig, akik belátják, hogy nem versenyezhetnek egy stewardess bájaival, vadul maszturbálni kezdenek.
Akár órákig tarthatott volna az idill, ha a gép kapitánya ki nem vágja a pilótafülke ajtaját, és a frászt nem hozza mindannyiunkra. Reflexből arra irányítom a Magnum csövét.
- Júlika BAAAAZD meg hányszor mondjam még, hogy időbe hozd a kávét, és azt a kurva…. – ebben a pillanatban azonban meglátja mi folyik az utastérben.
- Tyű – ennyi telik tőle.
Aztán engem is észrevesz, és a célra tartott Magnumot a kezemben. Ez már magához téríti.
- FASZOMBA! – ordítja, és visszabukik a pilótafülkébe. Én egyből utána vetem magam.
- JÖSSZ VISSZA! – rángatom a fülke ajtaját, miközben a styuvi nyálától nedves farkam a combom között himbál. Az ajtó azonban nem nyílik ki.
- Hát akko’ kabb be – motyogom. – Mi dugunk tovább. Neked marad a másodtiszt.

Visszamegyek a styuvihoz, azzal a szent fogadalommal, hogy seggbekúrom. Ő azonban másképp gondolja. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy mégis beakasszak neki. Azonban hamar elunom. A többi utas is már szertepakolta a másik légikísérőt, akinek az arca egy merő ondófolt. A fitymák egyre lomhábban csattognak. Az én sztyuvim előjön a megoldással.
- Figyu! Játszunk! – mondja, azzal odarohan a pilóta füle ajtajához, nekidől, és előrehajolva szétrakja a lábait. A seggét úgy kinyomja, hogy jól lássam csillogó, vörös lyukát.
- Menj a gép végébe! – utasít. – Szaladj nekem, de nehogy elvétsd!
Lelkesen loholok hátra a klotyókhoz, becélzom a faszom, amely ismét keményen mered előre. Aztán hangos tülköléssel nekilódulok.
- WÖÖMMMM WÖÖÖÖMMMM – dünnyögöm, a hangerőt sikoltássá fokozva, miközben száguldok szuronyként előreszegezett délceg faszommal. Aztán becsapódom a sztuviba, egyenesen a pinájába közepibe. Le nem írható, mekkorát élvez, ahogy felnyársalom a puncikáját.
- Ó, ÉN MACSÓM! MÉGEGYSZER! EZ ISTENI!

Így hát újra és újra megteszem. És a többiek is, a másik sztyuvival. A nők közben egymást kezdik el nyalni, és a gépet megüli a bódító pinaszag.
Végtelen, időtlen boldogságban így repülnek el a percek mint évszázadok.
Hanem egyszer csak, az egyik roham alkalmával mit veszek észre a gép ablakaiban? Valami repül mellettünk. Hirtelen lefékezek a styuvi mögött.
- Te béna fasz! Mért álltál meg? – siránkozik.
- Kussolj kicsit – vetem neki oda, azzal a gép ablakihoz futok, és kinézek. Na baszod! Két F-14-es repül mellettünk. Nyilván a pilóta riasztotta őket.
Ebben a pillanatban recsegve megszólal a hangosbemondó.
- Utastársaim! – nyafog a kapitány a mikrofonba. – Mint észrevehették a gépen egy fegyveres tartózkodik. Akármilyen bizarr szexuális khm… játékokra is kényszerítette önöket, örömmel jelentem, hogy biztonságban vannak. Ha kinéznek az ablakon… izé.. két vadászrepülőt látnak akik hamarosan a földre kísérnek bennünket. Akinél a fegyver van, jobb ha feladja magát, különben…
- A NAGY FASZT! – üvöltöm, és a kedvesemhez ugrok, és belevetem magam a kefélésbe, hogy ne kelljen szembenéznem a valósággal.

Ekkor hangos sikolyokat hallok a hátam mögül. Hátrakapom a fejem, és látom hogy egy szőrős testű valami éppen letépi a másik stewardess fejét, miközben másik mancsában egy vért spriccelő hímvesszőt szorongat.
Egy farkasember!
- BERCIIII – valahonnét panaszos jajgatás hallatszik. Odakapom a fejem, és látom, az öregasszony az, aki mellettem horkolt a felszállás után. Most felpattan, és rohanni kezd a farkasember felé, szürke haja csak úgy repked.
- BERCIII nem megmondtam hogy ne mássz ki ládádból. Jaj Berciiii neked aztán beszélhet az ember…. Dráááágám… - odaér a farkasemberhez, és ölelgetni kezdi.
A farkam lekónyul, szám tátva marad.
- KARAFUMMMGDDDHEGEM – mondja a farkasember egyetlen harapással eltünteti a gazdit, és újabb préda után néz.
Úgy döntök, hogy ennyi elég volt nekem ebből. Szétlövöm a pilótafülke ajtajának zárját, és berontak a kapitányhoz meg a másodtiszthez.
- EGY FARKASEMBER ZABÁLJA AZ UTASOKAT! – üvöltöm. – Azonnal forduljanak vissza Ferihegyre!
-Te jó ég! – nyögi a másodtiszt. – Ez be van lőve.
A rádió recsegni kezd.
- 524es! Itt a légierő! Kit lőttek le?
- Hahó! - bömbölöm bele a rádióba. – Kurva nagy szarban vagyunk! Egy rém felfalja a gépet! Ismétlem! Egy rém, feltehetően egy farkasember megzabálja a …
- KARAFUMMGDDDHEGEM – hallom a hátam mögött. Aztán a kapitányt egy hatalmas, erős kar kiragadja a pilótaszékből, és kivonszolja az utastérbe.
- Bazmeg – motyogom, és becsapom az ajtót. Odakintről vérfagyasztó sikolyok szűrödnek be.

A rádió ismét megreccsen.
- Úgy tűnik, 524-es, elveszették az uralmat a gép felett. Sajnáljuk. Le kell hogy lőjük magukat.
- NEEE – üvöltöm.
- De, sajnos, megsemmisítjük a gépet. Tényleg kibaszottul sajnálom. Anyukám azt mondta, hogy…
Ebben a pillanatban hatalmas robbanás hallatszik, és hanyatt vágódom. Csak akkor tűnik fel, hogy nincs rajtam nadrág, amikor a farkam a köldökömnek csapódik.
A másodtiszt sikoltozni kezd.
- Ellőtték a hajtóművet basszameg! Zuhanunk! ISTENKÉM SOHA TÖBBÉ NEM LESEM MEG A SZOMSZÉDD KISLÁNYT, AMIKOR ÖLTÖZIK SOHA TÖBBÉ ÍGÉREM SOHA…
- Anyád – mondom, és fejbelövöm. Agya nyálkás sugárban spriccel a gép szélvédőjére. Aztán hallom hogy nyílik az ajtó, és a styuvi esik be rajta, akit keféltem. Hiányzik az egyik füle.
- Meghalunk, drágám – suttogja.
- Igen, bébi, megdöglünk, használjuk ki az időt – mondom neki, azzal négykézláb állítom, és bevágom neki a farkam. Még akkor is kefélem, amikor a farkasember benyúl a fülkébe, és leszakítja a lány fejét. Aztán már csak a sivító hang, a vért fröcskölő torzó, és a még meleg pina érintése marad meg bennem.

Camberrában tértem magamhoz, egy kórházban. Egyedül én éltem túl a zuhanást. Mivel nem volt biztosításom, most kurvára el vagyok adósodva, de élek. A roncsok között nem találtak semmiféle farkasembert. Nem foglalkozom a dologgal, örülök, hogy nem haraptam fűbe. Az orvos azt mondta, nagyon kemények a csontjaim, ezért élhettem túl a zuhanást.
Azt állítottam, hogy amnéziám van, és be is nyalták simán.
Pár nővérkét megdugtam, amíg a kórházban feküdtem, bár a bal herémet hiányolnom kell életem hátralevő részében. Aztán elkezdtem pénzt keresni a bébiszitterkedéssel, és ki tudtam fizetni a hazautat. És most könnyek között leírtam nektek, mi történt velem. Remélem, nem élek már sokáig, hogy a túlvilágon mielőbb találkozhassak az én stewardess kedvesemmel.

Forrás: mellesleg