A Magyarországon működő diszkont légitársaságok közül egyedül a SkyEurope légitársaság utasait köszönti időnként egy kedves, de határozott női hang a pilótafülkéből. Kardos Diana 2005. óta repül a SkyEurope kötelékében. Ö az egyetlen női pilóta a cég magyarországi bázisán. Dia nagyon örül annak hogy nőként is megállja a helyét, ebben a kemény, férfias világban. Egy bátor anyukának, a kíváncsiságának és határtalan kitartásának köszönheti, hogy pilóta lett.

Kezdjük a szokásos kérdéssel: miért döntöttél úgy, hogy pilóta leszel?

A döntés folyamatosan érlelődött meg bennem. Édesanyám annak idején viszonylag sokat utazott repülővel, ami akkoriban igazán nagy szónak számított. Sokat mesélt nekem a fel- és leszállásokról, a repülés élményéről, ami meghatározó volt a számomra. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy 3-4 éves koromtól a Dunakeszi repülőtér közelében laktunk, és a gépek látványa, a vitorlázók vontatása nekem olyan természetes volt, mint másnak az autó. Ennek ellenére soha nem jutott eszembe, hogy én valaha repülőt vezessek.

Mikor ültél először repülőn?

15 éves voltam. Nem mondhatom, hogy rögtön elsőre megkapott az élmény.

Aztán hogy lett ebből mégis szerelem?

Sokáig csak kijártam a Dunakeszi repülőtérre, ott téb-láboltam a pilóták közelében és csodáltam őket. De igazán 3 év múlva fogalmazódott meg bennem, hogy ezt, amit a pilóták csinálnak, ezt idővel valószínűleg én is meg tudnám csinálni. 19 éves koromban kezdtem el a repülést vitorlázórepülőn, ami nagyon fontos volt a szakmai fejlődésemben, mivel azt gondolom, hogy ez a repülés alapja. Bár akkor még nagyon messze voltam a gondolattól is, hogy én utasszállító gépet vezessek, mégiscsak a repülés érdekelt a legjobban és minden a vitorlázórepülés körül forgott az életemben.

Anyukád nem féltett soha?

Anyukám, dehogyis! Ő mindent kipróbált az ejtőernyőzéstől kezdve. Azt hiszem ő igazán bátor volt én meg inkább kíváncsi és talán a kíváncsiság indított el. Ami ide eljuttatott, az a kitartás és az akarat. A kíváncsiság csak indító erő volt.

Aztán?

Már megvolt a 100 óra repülésem, amikor rábeszéltek ismerősök, hogy kezdjek el motoros gépen repülni. Ez persze akkor sem volt olcsó hobbi. Ebben az időben nagyon jó munkám volt, ugyanis trükk operatőr voltam egy stúdióban és viszonylag jól kerestem, így finaszírozni tudtam a repülésemet. De még ekkor sem merült fel bennem, hogy utasszállító repülő pilótája leszek egyszer, mivel én általában csak lépésről-lépésre tervezem az életemet és mindig a következő lépést tartom a kitűzött célnak.

Mi volt a következő lépés?

Skócia. Két év utánajárás, levelezés után sikerült kijutnom Skóciába. Ott repültem, vitorlázógépeket vontattam, igen zord időjárási körülmények között. Ez komoly lehetőséget adott arra, hogy a repülés nehézségeit a valóságban is átéljem. Az itt eltöltött idő lehetővé tette, hogy a kereskedelmi szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges repült órát teljesíteni tudjam. Innen már szinte egyenes út vezetett a nagy gép felé. Ahogy hazajöttem Skóciából, a kint keresett pénzből lehetőségem nyílt arra, hogy a több motoros gép kategóriára megszerezzem a jogosítást. Ezután sikeresen felvételiztem a SkyEurope légitársasághoz, ahol a 14 felvételiző közül nekem lett a második legjobb eredményem a pszichológia teszten.

Mint nő hogyan élted meg a pilótává váláshoz vezető utat? Ez könnyebbséget jelentett?

Nem, ellenkezőleg. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy szinte inkább hátrányát éreztem, ami talán a férfiaknak ugyanabból a hozzáállásból fakad, hogy egy nő nem vezethet jól autót.

Ezt hogyan tudod kezelni?

Nem veszek róla tudomást. Én büszke vagyok rá, hogy mindent a saját erőmből értem el. Azt gondolom, hogy ez egy ugyanolyan szakma, mint a többi, csak egy picit túl van misztifikálva. Pedig a repülést is szinte bárki megtanulhatja legyen az férfi vagy nő.

Milyen érzés volt először utasszállító gépet vezetni, amikor tudtad, hogy 150 embert viszel a fedélzeten?

Ebbe nem is gondoltam bele. Komoly felelősség ez, és a pilótafülkében számomra csak egy dolog létezik a feladatomat maximálisan ellátni, a repülőgépet kiszolgálni és az eljárásokat maradéktalanul betartani.

Édesanyád nagyon büszke rád, ugye?

Azt azért el szeretném mondani, hogy nekem az édesanyám volt ezen az úton az erkölcsi támaszom. Ö volt az, aki ebben a szakmában az első perctől támogatott engem attól kezdve, hogy először vitorlázó repülőben ültem egészen a mai napig. Ezért nagyon hálás is vagyok neki.