A magyar állam 200 millió forintért eladta és most mégis kilencmilliárdot fizet a Malévra.
Magyarország tehát fizet - és csöppet sem keveset - az orosz államnak azért, hogy a jövőben egy orosz
állami bank és az orosz állami légitársaság bábáskodjon a Malév
felett.
A több szempontból érdekes tulajdonosi szerkezet azonban
mindinkább felkeltheti Brüsszel érdeklődését.
A
történelem ismétli önmagát: amint 1946-ban, a világháború után szovjet
segítséggel élesztették fel a magyar polgári repülést, úgy most is az
oroszok kezében van a lehetőség, hogy a magyar nemzeti légitársaságot
talpra állítsa. Eddig a Malév adósságait finanszírozó, orosz állami
kézben lévő külkereskedelmi bank, a Vnyesekonombank (VEB) ugyanis
tulajdonossá lépett elő, miután a légitársaság januári közgyűlése
menesztette a Malévot birtokló AirBridge Zrt.-ből a 49 százalékos
tulajdonrésszel bíró Borisz Abramovics orosz üzletembert. Ezzel
közvetetten ugyan, de az orosz állam kezébe került a magyar
légitársaság. A VEB pénzügyi befektető lesz az üzletben, és amint
eddig, úgy várhatóan neki is mélyen a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy
a levegőben tartsa a gépeket. Az orosz tulajdonos mostanáig 68 millió
eurót fektetett a Malévba.
A létrejött megállapodás szerint - amit Veres János pénzügyminiszter és
Viktor Zubkov orosz miniszterelnök-helyettes látott el kézjegyével - a
VEB szakmai partnernek az orosz nemzeti légitársaságot, az Aeroflotot
kéri fel. Egyelőre azonban sem a VEB-nél, sem az Aeroflotnál nem tudnak
további részleteket. Zubkov mindössze annyit jelzett, hogy a magyar cég
járatai új útvonalakkal bővülnek - igaz, főként Oroszországon belül.
Egyúttal azt is jelezte, hogy a magyar félnek is hozzá kell majd
járulnia a finanszírozáshoz - mintegy harmincmillió euróval, azaz
kilencmilliárd forinttal.
A tulajdonosváltáshoz kapcsolódó döntésekről várhatóan február 10-én
szavaz majd a Malév közgyűlése, és ekkor döntenek majd az alaptőke
leszállításáról is, hogy aztán az AirBridge új tulajdonosai megemeljék.
Mindenkinek adós
A Borisz Abramovics és két magyar magánszemély, Kiss Kálmán és Költő
Magdolna (róluk majd később szólunk) által korábban birtokolt AirBridge
kétéves működése alatt zuhanórepülésbe kezdett a Malév, amely ma már
fűnek-fának adósa: összes tartozása eléri a húszmilliárd forintot, ezen
belül pedig a lejárt követelései mintegy négymilliárd forintra rúgnak.
A Budapest Airport amellett, hogy korlátozta a Malévnak eladható napi
kerozinmennyiséget, a tartozásai fejében még jelzálogot is
bejegyeztetett a légitársaság karbantartó leányvállalatára, az Aeroplex
Kft.-re. Kis híján felszámolási eljárást is indított a napokban 200
millió forintos tartozásának kiegyenlítéséért az Airport Security Kft.
A biztonsági cég csak azért nem terelte jogi útra követeléseit, mert az
utolsó pillanatban a Malév kifizetett 45 millió forintot, és
megegyeztek a fizetés átütemezéséről. Persze a gazdasági környezet sem
sietett a Malév-tulajdonosok segítségére: az elmúlt évben ugyan
sikerült kilencmilliárd forintot lefaragniuk a működési költségekből,
de az olajárrobbanás nyomán a megtakarítás azonnal elolvadt.
A privatizációs szerződés teljesítésében sem vitézkedett az Airbirdge.
Két éve rendkívül alacsony összegért, mindössze 200 millió forintért
került az orosz-magyar vállalat kezébe a Malév. Az új tulajdonosok
vállalták a hitelek visszafizetését: ez azonban a mai napig nem történt
meg. A Malévnak 18 milliárd forint hitelt nyújtott a Magyar Fejlesztési
Bank (MFB), és 8-10 milliárd forint kölcsöne van az Európai Beruházási
Banktól. Ez utóbbit 2007. december 31-ig kellett volna visszafizetnie.
Az MFB-nek is jócskán tartozik még a cég, bár az ottani törlesztést
meglehetősen összetett módon kell fizetnie. A privatizáció ugyanis úgy
zajlott le, hogy nem szállt ki teljesen a magyar állam a társaságból. A
Malév márkanevet, a Ferihegy és Százhalombatta közti kerozinvezetéket
és egy repülőgépet visszatartott az állam, és ezeket az e célra
létrehozott Malév Vagyonkezelő Kft.-nek adta. Az AirBridge pedig fizet
a használatukért a kft.-nek, amely ebből törleszti az MFB-kölcsönt.
Csakhogy az elmúlt fél évben - miután Oroszországban összeomlott
Abramovics légibirodalma - már ide sem érkezett egyetlen kopejka sem. A
Malév Vagyonkezelő így 2,2 millió euró tulajdonosi kölcsönt volt
kénytelen felvenni a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től (MNV). De nem
ez az egyetlen kényes pont, amely nem tesz eleget a privatizációs
szerződésnek. Az Airbridge annak fejében kapott 50 millió euró hitelt a
VEB-tól, hogy a bank jelzálogot jegyzett be a Malév részvényekre. Ez
pedig koránt sincs összhangban a privatizációs szerződésben
foglaltakkal.
Brüsszel figyel
Az új felállásban kérdéses még az AirBridge magyar tulajdonosainak
sorsa. A VEB ugyanis nem véletlenül kaphatta meg csak a kisebbségi
tulajdonrészt a cégből. A nemzeti légitársaság cím megőrzéséhez - és a
sokat érő európai repülési jogok megtartásához - többségi magyar
tulajdonban kell maradnia a Malévnak. Az Aeroflotnak pedig nagy kincset
jelent ez a jog: az orosz állami légitársaság már keresgélt a piacon,
melyik régióbeli cég megvásárlásával tudna belépni az uniós légtérbe.
Emiatt Brüsszel árgus szemekkel figyeli a privatizáció minden elemét. A
mostani tulajdonosváltás pedig még inkább a Malévra irányíthatja a
figyelmet. Hiszen eddig magánszemélyek voltak a tulajdonosok, most
viszont kisebbségben ugyan, de állami kézbe került a légitársaság.
Finanszírozási szempontból az AirBridge-ben jelen lévő magánszemélyek
nem tekinthetők erős partnernek. Jelenlétük inkább politikai
szempontból érdekes.
A 2005-ben, nem sokkal a magánosítás startja előtt, húszmillió forintos
alaptőkével bejegyzett AirBridge-ben Borisz Abramovics tulajdonostársai
között a pártállamban határőrtiszti karriert befutott Kiss Kálmán, és
egy szocialistákhoz kötődő vállalkozó élettársaként is ismert Költő
Magdolna, valamint az előszeretettel Leonov Péterként emlegetett Leonov
Pjotr Viktorovics található meg mindmáig.
A "magyarosított" Leonov nemzetközi vállalatoknál szerzett közel
tízéves felsővezetői tapasztalattal rendelkezik. A budapesti
Műegyetemen tanult, de a rendszerváltás után főként Oroszországban
tevékenykedett. A Gyurcsány-kormány első évében bukkant fel újra
Magyarországon egy magyar-orosz közös vállalat, a Mekor Kft. ügyvezető
igazgatójaként. A nagy dobás - vagyis a Malév megszerzése - első
lépéseként 2005-ben ott bábáskodott az orosz kormányzat által nemcsak
erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatott, és a bizniszbe
szocialistákhoz közelálló üzletembereket is bevonó AirBridge Zrt.
születésénél. A privatizációt követően a légitársaság igazgatóságának
alelnöke lett.
Szocialistákhoz közel
Idén tavasszal Leonov - Power Holding Kft. néven - új céget alapított a
Kádár-éra ipari miniszteréből szociáldemokrata politikus-vállalkozóvá
átöltöző Kapolyi Lászlóval a magyar és az orosz energetikai piacban
lévő potenciál kiaknázására. A malévos karrier csúcsára pedig akkor ért
fel, amikor az orosz elnökkel kiváló kapcsolatot ápoló Abramovics a
vezérigazgatói székbe emelte. Ekkor a magyar tulajdonosi kör
közbenjárására a magyarul tárgyalási szinten beszélő üzletember
állampolgársági esküt tett.
Az Airbidge-ben az 51 százalékos magyar részesedés nagyobbik részét
birtokló Kiss Kálmán határőr tábornok volt, aki - bírósági ítélet
nyomán - azért vesztette el állását, mert többször is vám- és
útlevél-ellenőrzés megkerülésével segített orosz és ukrán
üzletembereknek Ferihegyen keresztül az országba bejutni. A magyar
feleknek az AirBridge-ben leginkább a stróman szerep jutott, amit mi
sem bizonyít jobban, mint Kiss Kálmán üzleti ténykedése. A tucatnyi
cégben tulajdonos Kiss sertéstenyésztéssel és kereskedelemmel
foglalkozó vállalkozásai közül kettő ellen végrehajtást indított
adótartozás miatt az adóhivatal.
A kisebbségi magyar tulajdonos, Költő Magdolna még figyelemreméltóbb
szereplője a privatizációnak. Már csak azért is, mert a Malév korábbi
igazgatósági tagjaként (igaz, a magánosítás hivatalos bejelentése előtt
lemondott a posztjáról) érdemi információkkal láthatta el az általa is
jegyzett, nyertesnek kiszemelt céget. A versenyszférában több, a
Resonator Kft. uralta cégcsoporthoz tartozó társaságban bukkan fel
cégvezetőként vagy éppen tulajdonosként. A Resonator és a hozzá köthető
cégek fő tulajdonosa pedig az a Szabó András, aki üzleti vállalkozásai
mellett jó kormányzati kapcsolataival és annak eredményeivel
büszkélkedhet - konkrétan Puch Lászlóhoz kötődő üzletemberként tartják
számon. Az azóta a Közlekedési és Energiaügyi Minisztérium
államtitkárává avanzsált szocialista politikus neve többször is feltűnt
a privatizáció során.
Magyarországon minden magánosításnál előkerül a korrupciós szál, ám a
Malév esetében túl sokan és túl sok konkrétummal tudtak szolgálni. A
gyanút erősítette, hogy a politikusok mellett a szakma is alacsonynak
tartotta a vételárat. A magánosítást a kezdetektől ellenző
szakszervezetek pedig még egy lapáttal rátettek erre, amikor azt
állították: az AirBridge egyik legnagyobb előnye, hogy az egyik
politikai párt pénztárnoka favorizálja őket. Akkoriban pedig csak az
MSZP-nek volt ilyen pozíciójú vezető tisztségviselő- politikusa. Költő
Magdolna élettársa - Szabó András, aki a részben magyar állami
tulajdonban lévő Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. elnöke is - pedig az
akkor éppen pénztárnokként dolgozó Puch Lászlóval tartott fenn és ápol
máig is gyümölcsöző kapcsolatot. De más szálakon is találhatók üzleti
kötődések a szocialista párttal. Az MSZP új, Jókai utcai székházát
építtető és működtető két cég, a Horizont Zrt. és a Kipszer Zrt. közül
az utóbbiban felügyelőbizottsági tagként is jelen van Költő Magdolna.
forrás: hetivalasz.hu
Kapcsolódó hírek:
Újabb húsz milliárddal támogattuk meg a MALÉV-ot, de még így is bizonytalan a fizetőképességének javulása
Megszületett a megállapodás – 26,7 milliárd költségvetési forint és 4,66 milliárd forint apport összegért 95 százalékban állami tulajdonba kerül a Malév
A Malév visszaprivatizálásának a forgatókönyve
Hónig Péter - hogyan adta el légitársaságunkat a MOL teleppel, kerozinvezetékkel együtt?