Az utolsó áthúzás az egyes pálya felett méltó tisztelgés 66 év szakmai tapasztalata előtt

Népszabadság - Reviczky Zsolt

A Malév privatizációja, majd visszaállamosítása, végül csődje kapcsán a történetben valaha is érintett politikusok egymásra mutogatnak, fontos tényeket hallgatnak el, rengeteg valótlanságot beszélnek és leginkább a saját szerepük kisebbítésével vannak elfoglalva – írja egy igen hosszú cikkében Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója, aki 2008-2009 környékén maga is több alkalommal tárgyalt az akkori orosz tulajdonosokkal, a Malév megmentése érdekében.

Tátrai cikkét az Egek Ura Blog közli teljes terjedelmében. A cikk alapvetően két kérdéssel foglalkozik: egyrészt, hogy a 2006-os privatizációt követően milyen folyamatok vezettek a Malév csődjéhez, s azzal is hogyan lehetett volna elkerülni azt.

– Hogy a nemzeti légitársaság idáig jutott, alapvetően a politikai elit tagjai– egyenként elkövetett, de kollektívan ható –döntésképtelenségének, gyávaságának és alkalmatlanságának egyenes következménye. Ami és ahogyan a Malév leállása kapcsán történt, botrányos, indokolatlan és elfogadhatatlan – írja Tátrai, visszautalva arra, hogy már a 2000-es évek elején is készültek forgatókönyvek a súlyosan alultőkésített légitársaság új cégbe szervezeésére.

Részletesen kitér arra is, milyen meglepetések érték a kormányt és a vagyonkezelőket a 2007-es privatizációval kapcsolatban. Így például az, hogy kiderült: Abramovics a saját Airbridge-részvényeit (ez a cég volt a Malév tulajdonosa formálisan) letétbe helyezte az orosz VEB  BAnknál, míg a Malév részvényeket pedig egy magyar bankbál, kihasználva a privatizációs szerződés hiányosságait. Ez azért fontos, írja Tátrai, mert így ha a magyar kormány fel is mondta volna a privatizációs szerződést, a cég részvényei fölött nem rendelkezhetett volna. 

Tátrai azonban nem csak a Fidesz, de a Bajnai-kormányt is kritizálja a semmittevése miatt, ellentmondva Oszkó Péter korábbi, e tárgyú írásait. – Talán kényelmességből, talán gyávaságból, talán őszinte hittel a Fidesz és az oroszok között megindult párbeszédben, és – mint a volt pénzügyminisztertől tudjuk – a Fidesz iránymutatásait szem előtt tartva valójában az időhúzásra játszottak. Arra, hogy a Malév felszínen maradjon a választásokig annak árán is, hogy rengetegbe kerül, s a problémák nem oldódnak meg – írja. 

Igazat ad ugyanakkor Oszkó Péternek abban, hogy valótlan minden olyan állítás, hogy az állam megvette volna a Malévet, vagy bármilyen módon pénzt adott volna a korábbi tulajdonosoknak. Ugyanakkor, mint írja, Bajnaiék tranzakciója, bár megmentette a Malévet, súlyos hiba volt, azért, mert a Bajnai-kormánynak semmilyen terve nem volt arra, hogy mit kezd a légitársasággal, sőt szándéka sem volt bármit is kezdeni. E tulajdonsága bizonyosan egyedivé teszi az elmúlt 20 év Malév-tulajdonosságára aspirálók között – írja. 

Tátrai ír az Airport titkos záradékról is, amelyet sokan emlegetnek mostanság: – A szerződésekben nincs semmiféle titkos záradék. Azok semmilyen rendelkezést nem tartalmaznak a Malév csődje esetére, sőt nem is foglalkoznak a Malévvel. Minden ellenkező állítás hazugság. Azonban vannak rendelkezések arra az esetre, ha az utasforgalom nem a várakozások szerint alakul – írja, hozzátéve: a szerződés arra az esetre vonatkozik, ha a Budapest Airport nem tud a bankok felé fizetni, akkor bizonyos esetekben helyette a magyar állam áll helyt.

Abból a pénzből, amit számára a reptér már előre kifizetett. Logikailag tehát – a jogi tényezők erős leegyszerűsítésével - arról van szó, hogy a vételár irreálisan magasnak bizonyuló részét az állam visszatéríti a vevőnek. Ebből adódóan viszont képtelenség, hogy a szerződés ezen rendelkezése miatt a magyar államot kár érte vagy érheti – véli Tátrai, aki szerint a Malév csőd akár a reptér visszaállamosítását is szolgálhatja. 

Ha a Budapest Airport  utasforgalmi bevételeinek 20-25%-os csökkenése bizonyosra vehető. Ha a kieső pénzeket nem sikerül tartósan pótolni, ellehetetlenülhet a hiteltörlesztés, és a befektető vagy bankja lépéskényszerbe kerül.

Mint írja, a magyar állam válasza a kialakult helyzetre kétféle lehet: együttműködő vagy konfrontatív. Az együttműködő esetben vagy teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségét (esetleg megpróbálván tárgyalások révén mérsékelni azt), vagy valamilyen eszközzel segíti a repteret szabad forrásai növelésében (adókedvezmény, támogatás, ingatlanok, stb.)

Vitás esetben viszont még abban az esetben sem fizet, ha erre a szerződés kötelezi; a bírósági végzésig és annak végrehajtásig sok idő telik el, ez pedig nem a jelenlegi üzemeltetőknek kedvez. Sor kerülhet akár a Budapest Airport Zrt. csődhelyzetbe kerülésére és összeomlására is. Márpedig erre a Hochtief-nak és a többi befektetőnek sincs szüksége.

népszabadság