Akkor...de most ismét kiújulni látszik a probléma:

Idén év végén jár le ugyanis a két évvel ezelőtt, 11 napos sztrájk lezárásaként elfogadott, a Borisz Abramovics tulajdonossal, Martin Gauss Malév-vezérrel és Limburger Lóránttal, a Malév GH vezetőjével kötött kollektív szerződés a Malév-csoport földi kiszolgálást végző tagvállalatánál, a Malév GH-nál. A LESZ azt szeretné, ha a jelenlegi megállapodást néhány módosítással újabb három évre aláírná a két tárgyaló fél. Az eddigi egyeztetések alapján azonban úgy tűnik, a menedzsment a munkavállalók számára is elfogadható feltételekkel csak fél évre hajlandó új kollektív szerződést kötni. Ez csak a pillanatnyi feszültség levezetését szolgálná, és lejárta után halmozott hátrányokat hozna a munkavállalóknak. A szakszervezet ezt nem tudja elfogadni. A cég menedzsmentje jelenleg ötéves stratégiát készít, amelyből ismét kihagynák a kétkezi munkát végzőket, akik legalább rövidebb távon szeretnék látni, mire is számíthatnak.
A szakszervezet azt is várja a vezetőségtől, hogy garantálja a cafetéria-rendszer juttatásainak értékállóságát 2012-ben, hogy az elmúlt évek áldozatai után a dolgozóknak ne kelljen jövőre további veszteségeket elszenvedniük. Különösen érzékenyen érint sokakat, hogy a melegétel-utalványok nagy részét a jövőben csak a munkahelyi étkezdékben, büfékben tudnák beváltani, ahol – részben a Budapest Airport Zrt. árfelhajtó hatású, magas bérleti díjai miatt – igen költségesen tudnak csak étkezni. Márpedig az alulfizetett dolgozók többsége jelenleg alapvető élelmiszereket vásárol családjának e juttatással.
Különösen nagy a dolgozói felháborodás a vezetőség elutasító álláspontja miatt, mert az elmúlt években a cafetéria igyekezett ellentételezni a fizetések folyamatos értékcsökkenését. Így a múltban keservesen kiharcolt engedmények válnának semmivé, ha a vállalat nem kompenzálja a kedvezőtlen változásokat és azt, hogy a munkavállalóknak több mint fél évtizede nem volt alapbér-emelése. A bérek vásárlóértéke az elhibázott privatizáció óta olyan szintre csökkent, hogy már a puszta megélhetést veszélyezteti.
Többen erősen megütköztek Limburger Lóránt elutasító álláspontján. A Malév GH, és egyben a teljes Malév-csoport igazgatója sokat beszélt reorganizációs sikerekről és bíztató kilátásokról a médiában az elmúlt napokban. Azonban eközben nem feledkezhet meg az embert próbáló kétkezi munkát végző, alulfizetett munkavállalókról. Azokról a kollégákról, akiknek fizetése folyamatosan veszített értékéből, miközben a menedzsment létszáma és bérköltsége éveken át emelkedett, a rekordveszteségek ellenére is.
A munkahelyen Limburger múltban tett bejelentéseiben már sokan csalódtak. Az elmúlt politikai garnitúrák alatt számos állami, majd magánkézben lévő repülőtéri vállalatnál megfordult. Miután visszatért a konkurenciától, az elmúlt öt évet a Malév GH vezetőjeként teljesítette. A Népszabadságnak a napokban úgy nyilatkozott: „A Malév ma már nem egy pénzszivattyú. A beszállítói szerződéseket folyamatosan felülvizsgáljuk, és előnyösebbeket kötünk. A piaci realitásokkal pedig szembe kell nézni az érdekképviseleteknek is.”
A LESZ arra kéri Limburger Lórántot, hogy mielőtt ismét a napi megélhetésért küzdő dolgozók zsebében kutakodna, számoljon el a menedzsment létszám és bér- és egyéb költségének alakulásával, mindenekelőtt saját javadalmazásával. Erről ugyanis az üvegzseb-szabályok ellenére is hallgat a vezetőség.
A tárgyalások folytatódnak, azonban a rendkívül kiélezett helyzetre tekintettel a LESZ, a munkavállalókkal egyeztetve megkezdi a felkészülést a határozottabb érdekérvényesítésre is. Az érdekképviselet bízik benne, hogy a vezetőség néhány napon belül tisztességes javaslattal tér vissza a tárgyalóasztalhoz.
A szakszervezet biztos benne, hogy a tulajdonos magyar államnak sem célja, hogy egy komoly szaktudással, speciális ismeretekkel, szakmai rutinnal rendelkező munkavállalói kört felszámoljon, akik a biztonságos repülés alapját, gerincét alkotják.

- Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet -

A legfrissebb KSH adatai szerint novemberben éves szinten 5,2 százalékkal emelkedtek az árak Magyarországon.

Ugye nem gondolja senki, hogy ez a hölgy magánakcióban fiktív számlázott illetve túlszámlázott BKV-s kollégájával, aki szintén privátban követte el a korrupciós bűntettet.

Nyílvánvaló, hogy a két közlekedési vállalat közti többszöri, ha nem több éves megállapodássorozat egy akciója bukott most le. És mivel a szerződéseket a jogi osztályok vezetői, igazgatói hozzák tető alá (mily szerencse, hogy nem a vállalatok vezetői aláírásával), így nem véletlen, hogy ez a két munkatárs húzta a rövidebbet.

Kb. olyan ez, mint egy kábítószeres banda rendőrkézre került tagja esete, akitől kategórikusan elhatárolódik a banda többi tagja, hogy nehogy ők is lebukjanak.

Ilyen továbbá a gyanútlan élsportoló esete, akit edzője, sportorvosa doppingol évekig, de ha egy verseny előtt lebukik, e két szereplő elhatárolódik az ügytől. Mondván, a versenyző mindent visz (a balhét is egymaga).

Remélem elég erősek lesznek a jogi kollégák, hogy nem az eltusolás, bagatelizálás, tagadás vagy neadgyisten a rendőrség lefizetése felé mennek el az üggyel - annál is inkább, mert a napnál is világosabbak a bizonyítékok - hanem azt a dolog teljességében, a két vállalat közti szerződési rendszeren keresztül nézik át és vizsgálják végig. Hajrá RRI!

Martin Gauss, a Malév vezérigazgatója mondta a Népszabadságnak adott interjújában november végén, hogy ha a tulajdonosok korábbi ígéretükkel ellentétben nem rendezik a légitársaság jelenleg mínusz tizenötmilliárdon álló tőkehelyzetét, akkor nincs értelme a munkának.

Szerinte egy feltétele van annak, hogy a cégbe ne kelljen folyamatosan önteni a pénzt: végre kell hajtani az általa készített üzleti tervet. Ez ugyanis azt mutatja, hogy lehet három év alatt úgy növelni az utasszámot és csökkenteni a költségeket, hogy a Malév üzemi nyereséget tudjon nevelni - hangsúlyozta, hozzáfűzve: eszerint 2012-ben közel négymillió utas mellett már szerény üzemi nyereséggel működne a vállalat.

A német szakember a lapnak elmondta: nem hallgatták el előle a Malév valós anyagi helyzetét, ám a tőkehelyzet rendezésére ígéretet kapott, ez ez nem teljesült. Mint mondta, az eddigiektől teljesen eltérő kreskedelmi politikával dolgozó légitársaságot képzel el, amely három év múlva már csak ezer főt foglalkoztat.

Ami a társaság hetvenmilliárdra becsült adósságállományát illeti, a számot nem erősítette meg, de úgy véli: az adósságoknál nagyobb probléma, hogy ő az első olyan vezető, akinek légitársasági tapasztalata is van.